Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 22. (Szolnok, 2007)

TANULMÁNYOK - Elek György: A Gergely-halomtól a Karajános-gátig – Tájtörténeti áttekintés. II. rész / 9. o.

tartozó Kenderes valamint Kakát, Turgonypéterszállása és Kolbaz nagykunsági falvak vitás határainak bejárását és kijelölését. A határigazítás procedúráról a nádori szék 1521. február 25-én, Budán oklevelet adott ki.

94 Az okmányban több, témánkat érintő határnév, mint például „Kys" és „Nagh Zigeth", „Rawazljuk" (Ravaszlyuk), „Fatthywzigeth" (Fattyúsziget), „Hayonywgalom" (Hajónyugalom) stb. található. Ravaszlyuk tehát ekkor már közismert földrajzi pont, több falu, sőt a szék egyik határaként jelenik meg. Kétszáz év múlva, amikor Kenderest Károlyi Sándor és a Pálos rend, a falu földesurai, jövevény családokkal benépesítették,

95 szükséges lett a község határainak megállapítása. Az 1730-ban megejtett határjáráson régi kenderesi lakosok és más tanúk, a Kis-szigeten és a Nagyréten át, a Tövises-sziget felett „egy hosszaspartocskára" vezették a küldöttséget. Mint feljegyezték, ezen a hosszú parton „mellyet Ravaszlyuknak neveznek... most is sok lyuk forma túrások vannak és ottan a kakati, kolbászi és kenderesi határok öszve szakadnak..." Ravaszlyuktól „menvén délfelé, amaz Komlós-hátra, kit Fattyú szigetnek, másként mostan Kurvahátnak neveznek, azon az részen a Hajónyugodalomig" jutottak.

96 Azt később is megerősítették a határjárók, hogy a Ravaszlyuk nevű halmon „ásások, vésések", „hányások és gödrök" láthatók. Ezek ma is észlelhetők, szerintünk valamiféle nagyobb földmunka, talán földvár, talán valami nagyobb búvóhely maradványai látszanak ott, a markánsan előtűnő határjelek (méta) mellett. Jól érzékelhető a környező sík táj fölé emelkedő magaslat is. Egy valami nincsen már: az ezt körülvevő víz. A hosszú földhátat ugyanis a 18. században felvett tanúvallomások egyöntetűen „Ravaszfyuki-sziget"-ntk mondják. A víz borította környezetnek megfelelő a közvetlen környék korabeli hasznosítása is. Az 1752-ben meghallgatott tanúk között a 64 éves Nagy János halász, gyakorta itt vetette ki a hálót vagy rakta le a varsát, Balog Mihály (cca. 55 éves) kondás többször „a' Ravaszlyuk Szigettyébe telelt a' sertésekkel", de lejárt a kondával egészen a Törökbori-halomig. A karcagi Soós Tamás egy időben méhkasokat tartott a szigeten, Dikó Mihály, Csikai János nagykun kapitány szolgája, a gazdájával járt itt, valamiféle füvet keresni, Rimaszombati János, karcagi gazda pedig 1822-ben vallja, hogy ő évtizedekkel korábban vadász is volt (a karcagi vadászati jogot bérelte egy időben, egyébként tehetős gazda E.Gy.) és a „Ravaszjuki hármas Határ" körül „sokat „őgyelgett."

91 GYÁRFÁS, 3. köt. 376-377. p. Okltár. 252. sz. SOÓS I, A jobbágyföld helyzete a szolnoki Tiszatájon 1711-1770. Szolnok, 1958. KORMOS, Okltár., 1979. 65. p. Kenderes határainak megállapítása 1730. Elek György cca 60 éves túrkevi lakos vallomása. SZML Kg. v. Tört. okm. II. 3. sz. és Kunmadaras lt. 119. sz. B. csomó - Határlevelek. 31