Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 22. (Szolnok, 2007)
TANULMÁNYOK - Elek György: A Gergely-halomtól a Karajános-gátig – Tájtörténeti áttekintés. II. rész / 9. o.
tek. Meg kell jegyeznünk, hogy a falu határát (s talán a települést is) forgalmas út, a Mezőtúrról Kenderes felé vivő 4 s a kisújszállási határban BócsaKarcagújszállás-Nádudvar-Debrecen felé vivő út érintette. (Ezt bővebben lásd a Túri útról írott részben.) A tizenötéves háború dúlásai Bocsát is tönkretették. A századforduló évéből még tudomásunk van az itt szolgáló lelkipásztorról, de azután hosszabb ideig nincs hír felőle. 1617-18-ban újratelepült, 1647-ben Heves vármegye tisztviselői 8 frt taxa megfizetésére kötelezték. 72 Pusztulásának idejét és okát sajnos nem ismerjük. Feltehetően már az 1670-es években pusztán állott. Pentz összeírása szerint, 1699-ben a falu helyét a templom maradványai mutatták. Azt is feljegyezték ugyanakkor, hogy földjeit a karcagiak használják, s a csekély mennyiségű szántó mellett a legtöbb szénát adó határrész volt. A mocsarak, a mindig vagy időszakosan víz borította terület persze legelőnek, illetve kaszálónak volt a legjobb, de tudjuk, hogy a karcagiak, feltehetően az 1720-as évek végén erre is létesítettek szántókat. Talán ezért is lett értékesebb Bocsa területe a redempciókor, mert Karcag 7.000 forintért váltotta meg. Az 1745-ben véglegesen megszerzett Bocsa egy részén, a jobbnak ítélt földeken, hamarosan megindult a tanyásodás. Említettük, hogy a „Bócsai telek allyát Gyepbőr törték fel a karcagiak, még az 1720-as évek végén, 73 ám a terület „eke alá fogása" ezzel hosszú időre meg is állt. A korabeli térképeken látható, hogy a dűlők nyugat felé a „Bócsai telek"-ig (vagyis a néhai falu helyéig) futnak, s a szántóba beleesik a „Bócsai Nagy Halom" is, amelyen valaha a templom állott, körülötte a temetővel. Az ezektől dél felé eső, szikes, rossz minőségű „Bócsai Szék Laponyag"-ná\ azonban megáll a dűlő, mint ahogy ettől délebbre is, csak a Konta-halomig tart a tanyaföldek területe. 74 Bocsa falu telkéről és templomának helyéről először Györffy István készített és közölt felmérést és vázlatot, valamikor az 1920-as években 75 , de ezen a tájékon több alkalommal kerültek elő régészeti leletek: csontok, cserepek, téglatörmelék, kövek, fémtárgyak maradványai, 1912-ben pedig vasfazekat s benne mintegy hat kilogrammnyi ezüstpénzt fordított ki az eke. 76 A több karcagi helyszínen is ásató Bartucz Lajos és Györffy István, 1924-ben Bócsára is kiterjesztet72 TÓTH D, 1941. 5. p.; ELEK Gy., 2004. passim. 73 SZML Jk. ker. ir. Pp. 1. füzet 2. csomó A kunhegyes - kunmadarasi határper iratai 1752. Fürge Péter cca. 63 éves túrkevei lakos vallomása. 74 SZML Térképtár T. 77. Karcag v. határa 1775-1780 körül. 75 GYÖRFFY István: Kunhalmok és telephelyek a karcagi határban. In: GYÖRFFY I. Magyar nép, magyar föld. Bp. 1942. 76 In: Nagy-Kunság, 1906. nov. 4. Nagykun Múzeum és Kiásott régi pénzek. In: NagyKunság, 1912. dec. 1. 27
