Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 22. (Szolnok, 2007)

TANULMÁNYOK - Gy. Fekete István: Helyi alakulatok és hadi események a II. világháború éveiben Szolnokon / 161. o.

támadás, két halott, 3 sebesült. Barankay József rombolótüzér-osztály parancsnoka elesik. Sebesülteket hoznak egész kocsival. Háros százados, Balázs Pista, Kurucz főhadnagy sebesült. Váltakozó harc. D Obecz orosz kézre kerül, majd ismét a mienk. Grabicz, Zakrewce, Tarnolicza-Polana, Ottynia, Hostow bombatámadásokat kapott. A harcokban Zrínyi rohamlövegek is részt vettek. 18 óra 10 perc ellentámadásra indulunk, irány Josefowka, Lupejka erdő 335 magassági pont. Bal küzdő század az enyém, irányszakasz-parancsnok is én vagyok. Ismeretlen erdőben haladunk. Délre sikerül elérni all. ezred mögötti második vonalat. Éjjel a 1 l-esek visszaözönlenek. Kavarodás és pánik körülöttünk. Július 14. Még az éjjel beállítom a tüzérgépeket, a század beássa magát. Szürkületkor vacsora. Három órakor parancs: vonuljunk vissza a Hajdú vonalig. Öt óra. Támadáshoz csoportosítva. Karácsony és Gajzágó százados 19HU. zászlóalj-parancsnok csoportja beérkezéséig ki kell tartani. 8.45-kor támadási parancsot kapunk. Irány a 335. magassági pont. 9 óra: 12-es aknavető 15, 17, 27-es tüzérségi gránát, páncéltörő ágyú zárótűz fekszik rajtunk. Kozári tizedes két társával együtt elesik. Négy sebesült is van. K. Kovács tizedes rajából négy halott két sebesült. Oda a két legjobb rajom! A sűrű aljnövényzetben lehetetlen a tájékozódás. Az önkényeskedés ebben a tűzben egyenlő a halállal. Megpróbálok áthatolni rajta. Ugyanezt teszi Balikó hadnagy a jobbszárnyon. így 10 percig a hátunk mögött van a tűz, de utána ismét rajtunk. Kilenc óra tizenöt perc K. Kovács tizedes, Farkas Jóska hírvivő és még két honvéd, velem együtt öten jelentjük a 8. század állományát, mert az egész század visszaözönlött. Mi egy 27-es kráterében húzzuk meg magunkat. 9 óra 20 perc Barta szakaszvezető a jobb illetve bal második lépcsőről jelenti, hogy a szakasza egyedül hagyta, mindössze öten maradtak elől. Négy sebesült jajgat mellettem. Egészségügyi katona nincs. Elszakadtak az első sebesültekkel, egész nap nem látom őket. Az emberek tehetetlenek, hagyják elvérezni bajtársaikat. Gépágyú, géppisztoly, gránátvető tűz elölről, balról, jobbról. Harapófogó? Egy pillanatra megáll a tűz, és a hátunk mögé ugrik. Visszamegyek 200 métert, átveszem a 9. század parancsnokságát. Előretörök velük sebesültjeim és halottaim vonaláig és hátraszállítom valamennyit. 9 óra 15-től 9 óra 45-ig öten voltunk elől a zászlóaljból. 11 óra egyre fokozódik a tűz és folyton követ bennünket. 11 óra 20 a második előretörést is szétveri a tűz, ami teljesen rajtunk fekszik. 19 óra 15-kor még mindig szakadatlan tűz, ami már tíz órája tart. Mi Balikóval beássuk magunkat kör-körösen. Szálfák dőlnek jobbra, balra. Ismét csak 27-es tölcsérbe ássuk be magunkat. Szitha, Somogyvári zászlós, én, mellettünk Horváth zászlós, Somogyi honvéd, Tóth Mihály rádiós, és Bánhidi szakaszvezető. Egy 27-es lövedék csapódik elénk, közénk. Tóth, Somogyi halott, Somogyvári, Szitha légnyomást kap. Hárman sértetlenek vagyunk. Isten tenyerében vagyok, ki tudja hányszor? 19 óra 30. Parancsot kapok, hogy előre. Erősítést és tüzérségi tüzet kérek az 216