Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 22. (Szolnok, 2007)

TANULMÁNYOK - Gy. Fekete István: Helyi alakulatok és hadi események a II. világháború éveiben Szolnokon / 161. o.

tüzek elfojtására 9 óra 10 perckor az egészségügyi barakknál 2 tűzoltóraj nyert bevetést, míg a barakktábor védelmére ugyancsak 2 raj kapott parancsot. A tűzkár következtében 168 vasúti kocsi pusztult el, a kocsik közül 12 személy, 156 pedig teherszállító volt. A 156 teherszállító kocsi közül 49 mezőgazdasági terményekkel volt megrakva (borsó, szalma, stb.) 58 kocsi pedig katonai felszerelésekkel, 3 olajszállító kocsi, 4 benzinhordókkal megrakott kocsi, 42 lőszerkocsi. Még a riadó lefövása előtt bevetést nyert 4 műszaki mentőraj, akik a rombolás következtében összeomlott házak és az óvóhelyeken tartózkodó élők, illetőleg halottak feltárását végezték el. A munkálatok eredményeképpen sikerült a romok alól kiszabadítani Orosz Péter 11 éves szolnoki lakost, míg 16 személyt holtan bírtak csak a romok alól kimenteni. A romeltakarítási, illetőleg műszaki helyreállítási munkálatok végzésekor, a kárelhárító szolgálat szabaddá tette a Kolozsvári híd jobb oldalát, s így a Nádor utca és a Horthy Miklós út közötti közvetlen összeköttetés biztosítva volt." Egy másik szemtanú, Tóvízi Lajos, aki vasutastisztként volt szolgálatban az állomáson a támadás idején, a következőkre emlékezett vissza: „...Az éjszakai bombázás után újra megindult a forgalom. Reggel, másodikán fél 7-kor jött az egyik német és mondta, hogy az amerikai repülőgépek gyülekeznek az Adria felett..." „... Épp hívták Szolnokot. Felvettem a telefonkagylót; Orosháza jelentkezett, hogy nagy tömegű gép repül fölöttük északnyugat felé. A következő pillanatban Szentes beszólt: a Tisza vonalára fordulnak! Egymásután mondta Nagytőke, Kunszentmárton, Tiszaföldvár, Martfű a jelentését, hogy Szolnok felé fordulnak. Na, most megkapjuk a magunkét. Paulovits állomásfőnök ebben a pillanatban ugrott be az óvóhelyre: - Itt vannak! Én a kiértékelő asztal mellett ültem a sarokban. A következő pillanatban minden elsötétedett, a világítás megszűnt, megindult a tánc, a < ladikázás >. Azonban volt egy ötpercnyi szünet. Valamennyi távírász kiment az előtérbe, és bekapcsolta a szükségvilágítást. Akkor jött szembe a második széria. Kinéztem az előtérbe a kémlelő ablakon. Ott volt négy német. Kettő ült a lépcsőn, egy a hokedlin, egy állt. Aki a hokedlin ült, annak orrán-száján dőlt a vér. Beugrott egy német tiszt pisztollyal a kezében: Alle heraus! Mindenki kifelé! De amikor látta, hogy milyen helyzetben van egyikük, legyintett, s végül is ott maradt mind a négy. Mikor eltelt egy fél óra, szólt Paulovics: - Lajos maga nőtlen ember, menjen be a postára. Próbálja meg a nagypostáról felhívni Pestet és tájékoztatni az ügyvezetőséget, hogy mi van. Kiléptem a bunkerból, az ajtó mellett feküdt egy hatalmas szürke test. Úgy visszaugrottam, mint amikor az egeret verik orron. De tíz-tizenöt perc múlva csak elindultam a városba. Arra égett a nagybarakk, emitt égett a „Lausanstelle", a tetvetlenítő állomás. Amikor mentem a nagypostára, a Liget utca sarkán németek sorakoztak ásókkal, talán 50201