Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 22. (Szolnok, 2007)

TANULMÁNYOK - Gy. Fekete István: Helyi alakulatok és hadi események a II. világháború éveiben Szolnokon / 161. o.

baconi Nagy Vilmos vezérezredes, 1941. február elsejétől Schweitzer István vezérezredes, 1942. augusztus elsejétől pedig Náday István vezérezredes. Ezekről a sorsfordító időkről nagybaczoni Nagy Vilmos a következőket írta: „Az 1940. január elsején szárnyra kapott hírből, hogy engem neveznek ki a vezérkari főnök helyettesévé semmi sem lett, erre a beosztásra Littay András altábornagyot nevezték ki, engem az újonnan megalakuló 1. hadsereg parancsnokává neveztek ki. Szolnokot jelölték ki az 1. hadsereg-parancsnokság állomáshelyéül. Ide helyezték az újonnan megszervezett gyorshadtest parancsnokságát is, melyet akkor dalnoki Miklós Béla vezetett... Közben a külpolitikai helyzet egyre bonyolódott. Romániával feszültebb lett a viszony. A magyar kormány elérkezettnek látta az időt, hogy az erdélyi kérdést megoldja. A román kormány megbízottaival 1940. augusztus 16-án tárgyalás kezdődött... 1940. július 1-től az 1. hadsereg csapatai felemelt létszámmal a keleti határokra vonultak. A hadsereg-parancsnokságot, csaknem teljes hadiállománnyal a Nyíregyháza melletti Sóstóra helyezték. "

16 1940. március 20-án, a vármegye ne15 Vitéz lófő nagybaczoni Nagy Vilmos vezérezredes az erdélyi Parajd községben született 1884. május 30-án. Ősei nemesi címüket még 1676-ban kapták Apafi Mihály erdélyi fejedelemtől. A neve előtt használt "lófő" a székely köznemesi eredetre utal, a nagybaczoni nemesi előnév pedig az ősi családi fészekre, Nagybaczonra. A Ludovika Akadémia elvégzése után 1905-ben hadnagy lett. 1909 és 1912 között pedig a bécsi Hadiiskolát végezte el. 1914-ben vezérkari százados. Az I. világháború idején különböző vezérkari beosztásokat töltött be csapatoknál és a Honvédelmi Minisztériumban. 1934. május l-jén tábornokká nevezték ki, három évvel később altábornaggyá léptették elő. 1939. február 1-től a Honvédség főparancsnokának gyalogsági szemlélője, 1940. május 1-től gyalogsági tábornok Az első bécsi döntés után ő vezette a Kassára bevonuló I. hadtestet. 1940. március l-jén nevezték ki a Szolnokon újonnan felállított 1. Hadsereg parancsnokává. A második bécsi döntést követően hadseregével részt vett az erdélyi bevonulásban. Egy rövid ideig ő volt az újonnan létrehozott kolozsvári IX. hadtest parancsnoka. 1942. szeptember 24-én átvette a honvédelmi tárca vezetését. Nagy műveltégét kamatoztatva mindent megtett azért, hogy távol tartsa a Honvédséget a politikai behatásoktól. 1942-1943-ban miniszterként igyekezett javítani a munkaszolgálatosok helyzetén. 1943. június 12-én (elsősorban a sokasodó jobboldali támadások miatt) lemondott miniszteri posztjáról. A nyilas hatalomátvétel után 1944. november 16-án letartóztatták. Sopronkőhidára, majd Passauba és Pfarkirchenbe hurcolták, innen 1945. május l-jén az amerikaiak szabadították ki. 1946-ban tért haza. A koalíciós időkben rövid ideig a tábornoki nyugdíjbizottság tagja volt. 1948-tól, a fordulat évétől méltatlan támadások érték, lakását elvették, nyugdíját megvonták. Kétkezi munkásként a Pilisi Parkerdő Gazdaságban, később szegkovácsként dolgozott. A „belső száműzetés" éveiben ismét a tollhoz fordult. 1964-ben átdolgozta és kiadatta a Magyarország II. világháborús szerepét elemző „Végzetes esztendők" című művét. 1965-ben, a jeruzsálemi Yad Vashem Intézet érdemei alapján a „Világ Igazának" ismerte el. Bízott egy jobb, emberibb kor eljövetelében, amikor munkáit az őt megillető helyen használják majd az új generációk nevelésében. Magára hagyatva 1976. június 21-én Piliscsabán érte a halál. 16 NAGYBACZONI NAGY Vilmos: Végzetes esztendők. Bp. 1986. 49. p. 169