Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 22. (Szolnok, 2007)

TANULMÁNYOK - Elek György: A Gergely-halomtól a Karajános-gátig – Tájtörténeti áttekintés. II. rész / 9. o.

halomig kitolták, a debreceni utat egy dűlővel a Madarasi út felé helyezték át és a határba torkollásának helyét is megváltoztatták (ezért lett szükség új csárda építésére). Az országos út (Sóút vagy Postaút) ezzel a Madarasi útra vitte a forgalmat, amely ezen érte el a városközpontot. A dűlőúttá lett régi országút még jó ideig jelentős forgalmat bonyolított le. „Az első Új Szőlős kert", (mai nevén a Tégláskert) néhány gazdája 1810-ben azt kérte a tanácstól, hogy „a régi Kunhegyest út kedvéért hagyatott azon köz, az ő szőlőjök lábjába, melly igen széles, minekutánna már ott ország út többé nintsen, hanem tsak dűlő út", csökkentve annak szélességét, mérjék hozzá egy részét a szőlőkhöz. A tanács azonban „különféle tekintetekből" szükségesnek ítélte az út szélességének megtartását és a kérést nem teljesítette.

24 Az országút (vagy postaút) Kunhegyesnél ért a Nagykun Kerület területére, s a hossza a kunhegyes-bánhalmai határszéltől „Kardszag mező várossának közép pontjáig" 12.720 folyó öl (24.120 m) volt. Ebből mintegy 12 km-es szakasz szelte ketté az általunk vizsgált határrészt a Tibuci csárdától a Madarasi úti torkolatig.

25 Igazi, „csinálatlan" alföldi útra gondoljunk, amely miatt a postamesterek igazolások sokaságáért fordultak a tanácshoz, magyarázatul a posta gyakori késésére. Latzka János postamester például azt kérte igazolni 1804ben, hogy a „Kardszagról Bánhalmára vivő Posta út, a' mennyiben a' Kardszagi határon keresztül megyén, tsak középszerű essők által is nehézzé tétetik, mivel a' Föld vagy Gléba ezen határon tsupán fekete és sikeres lévén, a

1 sár a' kerékre szerfelett ragad és kevés esővel is fel ázik, kiváltképpen ősszel és tavasszal, mikor a' fagy vész, rend szerént igen nehéz utak szoktak lenni. "

26 A tanács mindezt igazolta, azt azonban 1807-ben elutasította, hogy „Bánhalma felé Kardszagról rendes Ország út nintsen, hanem a' Kardszagi Szántó Földeken túl székes és lapossas marha járó földön kell utazni a postának", igazolván ellenben, hogy „Bánhalma felé rendes országút vagyon, melly a' Kardszagi szántó földön túl is tart", vagyis a posta nem kénytelen „marhajáró székes földön" járni.

27 Két évtized múlva is azt írták, hogy mindenütt járható útról van szó, bár a lakosok az erre való fuvarozáskor egy igavonóra „négy mázsa tehernél többet nem raknak. "

28 Az országos út (neve ma Kunhegyesi út), mint a régi pestSZML Karcag v. lt. Tjkv. 1810. szeptember 22. 369. sz. Innen a neve, Széleskertközi út. CSEH G, 1986. 32. p. A városközéptől Ágotáig 5.850 folyó öl, azaz 11 km-es útszakasz vitt. SZML Karcag v. lt. Tjkv. 1804. július 7. 331. sz. SZML Karcag v. lt. Tjkv. 1807. április 25. 176. sz. CSEH G, 1986. 32. p.; Ha a mázsa jelen esetben a font százszorosa, akkor igavonónként 224 kg-os rakományt lehet számítani. 16