Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 21. (Szolnok, 2006)

TANULMÁNYOK - Sebők Balázs: Az erőltetett iparosítás korszaka Jászberényben az élet- és munkakörülmények tükrében / 167. o.

Az Aprítógépgyár telephelyét már jóval annak Jászberénybe történő végleges telepítésének engedélyezése előtt, alkalmasnak találták ipartelepítésre. Erről tanúskodik az 1950. március 21-én, Perényi Imre vezetésével összeülő Helykijelölő Bizottság (É. M. VII. Tervezési Főosztály 8. ülés, 1. tárgysorozat) határozata, amely szerint az Aprítógépgyárat az eredetileg tervezett helyen, a vasúttól 80 méter távolságra érdemes telepíteni. A 200 x 300 m-es ipartelephez egy vasútról leágazó iparvágányra, és a vasútállomásig kiépített útról leágazó új útszakaszra is szükség volt. A Helykijelölő Bizottság szerint, a város ÉNy-i részére tervezett üzem elhelyezése az uralkodó szélirány szempontjából kifogásolható, ám a tervezők végül arra az elhatározásra jutottak, hogy „mindez a várost nem fogja zavarni, mert a termelés fusttel-korommal nem jár, csak a központi fűtéshez szükséges tüzelőanyagot tüzelik el". Ugyanezen megfontolásból nem tartották aggályosnak, hogy az ipartelep a lakásépítésre kijelölt területtel közvetlenül érintkezik, mert „az üzem ártalmai a lakóterületet nem veszélyeztetik". Noha a Hely kijelölő Bizottság, beépítésre rendelkezésre álló teljesen üres területről beszélt, a létesítendő iparvágányhoz készült térképen, a gyártelep helyén még egy tanyaépület is látható. A telephelyet a HM, a TERINT és a GÉTI is elfogadta.

10 A Hely kijelölő Bizottságnak a létesítendő új ipari üzemhez kellő számú munkaerő meglétéről is meg kellett bizonyosodnia, így kimutatást készítettek Jászberény és környékének mezőgazdasági munkaerőviszonyairól (1. számú táblázat). Az 1948-as adatokra támaszkodva kiderült, hogy a gyár vonzáskörzetében lévő, Jászberénnyel együtt 17 település, kettő kivételével, munkaerő-felesleggel rendelkezik, csak Hatvanban és Szentmártonkátán volt bizonyos fokú munkaerőhiány. A város lakossága 1948-ban 27.515 főt tett ki, amelynek 32,2 %-a külterületi népesség volt. Jászberény lakosságának zöme ekkor agrárnépesség, hiszen a lakosság 58,3 %-a élt mezőgazdaságból, 23,4%-a az iparforgalom területén tevékenykedett, 18,3 %-a pedig egyéb tevékenységgel foglalkozott: valószínűleg ide sorolták a nem elhanyagolható munkanélküli réteget is, ezeket azonban százalékosan nem mutatták ki.

11 Az új gyár teljes munkaerő szükséglete maximális kapacitásnál 670 fő volt az előzetes tervek szerint, amelyből 370 fő szakmunkás, 200 fő segédmunkás és 100 fő műszaki értelmiségi, ezen felül 50 fő ipari tanuló fogadását is tervezték. A gyár beindításához 50-60 fő „különös képzettségű" szakmunkásra és 20 fő műszaki értelmiségire volt azonnal szükség, akiket egyrészt a városból elszármazott, vagy naponta eljáró munkások közül próbáltak verbuválni: „beszerzett értesüléseink szerint Jászberényből mintegy 50 vasgyári munkás jár el naponta dolgozni" - olvasható az előzetes felmérésben. A fenti 1U MOL XIX-A-16b, 21. d. 57.; 64.; 83.; 107. p. 11 Uo. 61-62. p. 171