Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 21. (Szolnok, 2006)

TANULMÁNYOK - Cseh Géza: Három nemzedék – Adatok a szolnoki Scheftsik család múltjából / 81. o.

várost. Ifjabb Scheftsik kötelezettséget vállalt arra, hogy a határidő lejártával az összes berendezést és egész ipartelepét a város birtokába adja, vagy saját költségén az ingatlanról minden kárpótlási igény nélkül az épületeket lebontja és a gépeket eltávolítja.

27 1895-ben, még a szerződés megkötésének évében a malomtelep gépháza mellé új, 36 m magas kéményt építettek, majd megkezdődött a generátor beszerelése, a városi villamos hálózat kiépítése és végül a közvilágítási lámpák elhelyezése is. A malom egy nagyobb és két kisebb teljesítményű gőzgépe szíj meghajtással működtette az áramfejlesztő berendezéseket. Az első ütemben 200 közvilágítási lámpát helyeztek el az utcákon, és négy ívlámpát a Kossuth téren, ám ezek központi vezérlését technikailag még nem tudták megoldani, ezért a néphumor által villanyhuszárnak nevezett lovasember, hosszú rúdra erősített kampóval kapcsolta be és ki a lámpákat. A villanyvilágítás főpróbáját 1896. május 2-án tartották meg, majd a végleges üzembe helyezésre május 14-én került sor. Ezután gyorsan és folyamatosan bővítették a közvilágítást, és a középületek után, egyre több lakóházat is bekapcsoltak a villamos hálózatba.

28 A Scheftsik-ipartelep és áramfejlesztő üzem működésének, még a várossal kötött szerződés lejárta előtt, egy váratlan katasztrófa vetett véget. Ugyanis egy évvel a kitűzött határidőt megelőzően, leégett a Szent István Gőzmalom, ezért a város 1908-ban új helyen, a jelenlegi vízmű helyén, 650 ezer korona kölcsön felvételéből egy nagyobb kapacitású és korszerűbb villanytelepet épített.

29 Az 1905-ös év rendkívül balszerencsésnek bizonyult a Scheftsik család számára. Május 29-ről 30-ra virradóra a Szent István Malom, augusztus 20-án a Hungária Műmalom égett szinte porig, néhány óra leforgása alatt. A tavaszi tűzvészt az erős szél is gerjesztette, és úgyszólván lehetetlenné tette az oltást. Hiába vezényelték ki azonnal a 68. császári és királyi gyalogezred katonáit, a malom és a fatelep teljesen leégett, és csak a villanytelep gépeit sikerült megmenteni a lángoktól. A város lakóházai, sőt a Tiszán horgonyzó teherhajók is veszélybe kerültek, a faanyag és a liszt robbanásszerű jelenségekkel járó égésétől, azonban a tűzoltók és a katonák példás helytállása megakadályozta a tűz továbbterjedését az ipartelepről.

30 A Szent István napi szerencsétlenség még ennél is súlyosabbnak számított, és az óriási anyagi káron kívül, emberáldozatot is követelt. A város déli részén lévő malom 1905. augusztus 20-án délben gyulladt ki. A tűz az ötödik és a hatodik emeleti koptatóban keletkezett. A baj észlelésekor Jachamiák Sándor főmolnár felrohant az ötödik emeletre, hogy a A Tiszántúl villamosításának története. Szerk.: Pólya Jenő. Debrecen, 1975. 203-204. p. MERCZIM. 1996. 22-27. p. Uo. 1996. 32-37. p. Uo. 1996. 33-35. p. 95