Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 21. (Szolnok, 2006)
TANULMÁNYOK - Cseh Géza: Három nemzedék – Adatok a szolnoki Scheftsik család múltjából / 81. o.
Egyéni anyagi szempontjait ez alkalommal is összehangolta a közérdekkel és saját téglagyárának termékeivel látta el az építkezést. Az Alcsi- és Tenke-pusztai határrész kincstári földjének megváltásában ugyancsak jelentős érdemeket szerzett. A terület kiparcellázásakor 1.500 hold, előnyös áron kínált ingatlan megvételéről mégis lemondott a szolnoki gazdák javára, mert polgármesteri állásával összeférhetetlennek tartotta a vásárlást. Ám a városház építéssel együtt járó gondok és a megyében dúló pártharcok hamarosan megrendítették egészségi állapotát. Scheftsik fó patrónusai és egyik legjobb barátját, Sipos Orbán alispánt, a kormány közreműködésével már 1882-ben elmozdították állásából, mivel a jászkun érdekeket a befolyásos külső-szolnoki földbirtokosok ellenében is a leghatározottabban képviselte. Felmérve az erőviszonyok kedvezőtlen alakulását, Scheftsik István 1883. november 3-án ismét lemondott polgármesteri állásáról. A szolnoki lakosság fáklyás felvonulást rendezett a rendkívül népszerű polgármester tiszteletére és követelte, hogy vonja vissza lemondását, ám ő erre nem volt hajlandó. 15 A szolnokiak Scheftsik áldásos polgármesteri működését még évtizedek múlva is emlegették. Évi 1.000 forintos fizetését sohasem vette fel és ezzel ingyen szolgálta a várost. Sőt 1876-ban, amikor először választották meg polgármesternek, saját vagyonából nyújtott kölcsönt a kiürült városi kasszának. Lemondásakor pedig nyereséges városi háztartást adott át utódjának. Polgármesterré választása idején a városnak még annyi pénze sem volt, hogy a fogyasztási adó kezelését az államtól bérbe vegye. Ezért az adószedés jogát önmaga árendálta, ami persze a legkevésbé volt szabályos egy polgármester esetében, a szerződési időtartam lejártával mégis 20 ezer forint tiszta hasznot fizetett vissza a város közpénztárába. Kiváló érzéke ellenére, vagy talán éppen ezért, a közigazgatási gyakorlathoz még minimálisan megkívánt mértékben sem ragaszkodott. A képviselőtestület megkérdezése nélkül - szabálytalanul — ingatlanokat vásárolt, és amikor a vételt lebonyolította, a földeket a városra ruházta át. A Tisza-parton lévő sóházakat megvásárolta, majd lebontatta és anyagukból iskolákat építtetett. Bár megyei hírlap már közvetlenül JászNagykun-Szolnok vármegye létrehozása után megjelent Szolnokon, 1882-ben Scheftsik István kezdeményezésére indult meg az első városi újság, a Szolnoki Híradó. Katolikus kört szervezett, s a mélyen vallásos Scheftsik Istvánt a katolikus mozgalomban betöltött karitatív tevékenységéért díszoklevéllel tüntették ki. Részt vett a Szolnoki Ipartársulat, az ipartestület elődjének megalakításában is, s első polgármestersége idején, a szolnoki gimnáziumot négy osztályosról hat osztályosra sikerült bővíttetnie. Az elemi iskolák építését és bővítését saját maga ellenőrizte. Felesége, Szkicsák Karolin a szegények támogatásában szerzett érdemeket. Ékesszólásában, retorikai képességeiben senki sem múlta felül a város képviselőtestületében, az egyébként szlovák 15 Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Lapok, 1900. október 11. 90
