Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 21. (Szolnok, 2006)

TANULMÁNYOK - Cseh Géza: Három nemzedék – Adatok a szolnoki Scheftsik család múltjából / 81. o.

Felvidéki gyökerek A Scheftsik családnév — eredeti jelentése szerint cipész — rendkívül gyakori a szlovák etnikum körében, különösen Szlovákia nyugati részén, de az egykori beköltözések miatt, Magyarország mai területén sem számít egyedinek. Jász-Nagykun-Szolnok megyében a múltban is éltek és jelenleg is laknak Sefcsik nevű lakosok, noha nevüket egyszerűsítve, „sch" és „ts" betűjelek alkalmazása nélkül, fonetikus átírásban használják.

1 A szolnok Scheftsik család az 1850-es évek elején az Árva megyei Námesztóból (Namestovo) költözött az Alföldre, előbb Mezőtúrra, majd Szolnokra. Námesztó járási székhely és mezőváros volt a történelmi Magyarország legészakibb vármegyéjében, 1863-ban mindössze 1350 lakossal.

2 Elsősorban szlovákok éltek itt, ám korábban kisebb számban németek is laktak a településen. A festői fekvésű, hegyektől övezett, de mezőgazdasági művelésre alkalmatlan határú városka lakosságának nagy része gyolcskészítésből és gyolcskereskedelemből tartotta fenn magát. Mária Terézia uralkodása idején az észak-magyarországi vándoriparosok és vándorkereskedők többféle kiváltságot szereztek maguknak. Áruikkal az egész országot bejárhatták és bárhol letelepedhettek. Trencsén megyéből drótosok és ablakosok, Zólyomból csipkések, Túróc vármegyéből gyógynövényeket, kenőcsöket és növényi olajat árusító olajkárosok, Árvából pedig gyolcsos tótoknak nevezett vászonárusok járták a messzi vidéket. A námesztói gyolcsosok, az ún. platnyárosok a 18-19. században Magyarország legismertebb textilkereskedőinek számítottak. A platnyáros hálózat kialakításában mindenekelőtt Jan Skicsak szerzett nagy érdemeket, aki a szekerező gyolcsosokat áruval rendszeresen ellátta. Az utazó bizományosok, a zemkárok, az eladott áru után előre kikötött összeget fizettek a platnyárosoknak, az ezen felül szerzett haszont azonban saját javukra fordíthatták és idővel maguk is önálló kereskedőkké válhattak. A vásznat Námesztón és a környező falvakban kézműves módszerekkel, a rendkívüli tisztaságú hegyi patakok vizét felhasználva, állították elő, majd óriási méretű, 200-250 vég vászonárut is befogadó szekereikkel az ország délebbi megyéibe, elsősorban az Alföldre szállították. A speciális és jellegzetes szekereket Námesztón készítették, ezzel is munkát adva a városka iparosainak. A gyolcskereskedők főleg azokat a A szlovákkal rokon, ugyancsak szláv lengyel nyelvben az azonos kiejtésű „szewczyk" szó cipészt, pontosabban ennek kicsinyített változatát jelenti. (Dancsó Magdalénának, a JászNagykun-Szolnok Megyei Levéltár munkatársának adatközlése.) Námesztó közel esett a lengyel-szlovák nyelvhatárhoz. A „Scheftsik" családnév, a 18-19. században elsősorban a Felvidék észak-nyugati részén terjedt el, míg a szlovák nyelvterület keleti és középső részén alig fordult elő. Magyarország helységnévtára. Pest, 1863. 580. p. 8:^