Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 21. (Szolnok, 2006)

TANULMÁNYOK - Berta Ferenc: Gyógyszerészek, gyógyszertárak Szolnokon / 57. o.

vagy a hadsereg után vonulva mozgó-, úgynevezett szekérpatika formájában végezzék áldásos tevékenységüket. 1720-ban mindössze 16 patika működött az országban. Az orvosi és a gyógyszerészi gyakorlat elkülönítéséről lényegében már az 1644-ben kiadott Lex Sanitaria Ferdinanda, majd a Mária Terézia által 1770-ben elrendelt Generale Normativum in Re Sanitatis rendelkezett. Ez utóbbi a gyógyszerészi gyakorlatot egyetemi végzettséghez kötötte, s különválasztotta az orvosi és gyógyszerészi tevékenységet. Kivitelezése, betartása azonban nagy nehézségekbe ütközött, hiszen a XVIII. század elején hazánkban a gyógyszerészek képzése még céhszerű keretekben folyt. A nagyszombati egyetem megszervezéséig nálunk ritka volt az egyetemet végzett gyógyszerész, ilyenek voltak azonban azok az orvosok, akik gyógyszertárat tartottak. A királynő korábbi, 1747-es dekrétumában utasítást adott a magyarországi gyógyszertárak összeírására, s az adatok pár évtized alatt is komoly fejlődést jeleznek: hazánkban összesen 48 patika működött ekkor (bár Külső-Szolnok megye és a Jászkun Kerület területén egy sem volt). Az 1770-ben kiadott intézkedéseinek egyikében megparancsolta, hogy minden vármegye területén legalább egy patikát létesítsenek. Az 1799. március 15-i királyi rendelettel a Helytartótanács, az újonnan alapítandó gyógyszertárakat reál- és személyj ogúakra osztotta. Előbbiek tulajdonosa nem szükségszerűen gyógyszerész volt, a patikát örökölhették, adhatták-vehették, s bérbe is adhatták, amire igencsak sok példát találunk. Azonban ha a tulajdonos nem gyógyszerész végzettségű volt is, köteles volt okleveles gyógyszerészt alkalmazni. A XIX. század elejétől, a Helytartatótanács fokozottabban figyelt a gyógyszertárakra: elrendelte rendszeres vizsgálatukat, és ahol szükségesnek mutatkozott, erélyes intézkedésekre hívta fel az illetékes helyi hatóságokat.

1 A XVIII. század utolsó negyedére Szolnok város átvészelte, illetve kiheverte a megelőző évtizedek természeti katasztrófáit, a járványokkal együtt járó gyötrelmeket és jelentősebb átmenő forgalmú, emelkedő népességű mezővárossá vált. A nyáron mindig poros, ősszel pedig tengelyt akasztó sárral borított városban az összeírások szerint, a házak száma 500 felett volt, s kb. 4500 lélek lakott itt. Azonban ekkor még nem volt patikájuk. Az „Isteni Gondviselés" Patika Talán a központi rendeletek, ám legfőképpen a szükség és az esetleges járványoktól való félelem folytán - 1775 és 1779 között - az egész környéken elterjedt, hogy patika nyílik Szolnokon, a Katonavárosban. Úgy hírlett, hogy nem kell már ezután Budára, vagy Debrecenbe menni gyógyszerekért, mint oly minden más, fontos dologért. Ha a postakocsi egy nap alatt megtette ezt a A Pallas Nagy Lexikona 8. köt. Bp. 1894. Gyógyszerészet szócikk, 413. p. 58