Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 21. (Szolnok, 2006)

TANULMÁNYOK - Elek György: Üllő, Üllőlapos és Berek – Tájtörténeti áttekintés / 25. o.

a' Föld természetéhez valók, " majd felárkoltatták, és csőszt is fogadtak fel - a lakosok kérték, hogy az erdőt máshová vigyék. Indokaik szerint: 1. a közeli vetésekben, az erdőben (majdan) fészkelő madarak (majdan) sok kárt fognak tenni. 2. (a legfontosabb és az igazi ok) „Nagyon jó Kaszállójától válik meg a város, ha az erdő ott marad". 3. (ami meghökkentő) „Jobb lenne valami lapos (??? - E. Gy.) helyre tenni hol a fűzfa meg teremne, úgy is a mi földünk nem igen egyébre való ". 4. Nem lenne nagy kár az áthelyezése, mert még kevesen ültettek bele fát. A tanács, amely először elutasította a javaslatot, egy év múlva kötélnek állt, hogy az erdőt (az 1803-ban már javasolt) Hármashatárhoz tegyék át.

65 Az Üllőben, a berekfürdői bekötőút bal oldalán található erdőt az 1970-es évek legelején ültették. Az erdő áthelyezése után, az Üllővel hosszabb ideig semmi különös nem történt. Az 1852. évben végrehajtott ún. „kis osztály" alkalmával ezt is kiosztották a lakosok között, s lett, aminek 1864-ben leírják „részint szántó, részint kaszáló"

66 Új lehetőségeket fedeztek fel azonban, az évszázad közepe táján az Üllőn túl, azon belül elterülő határrészén. Berek A Bereknek nevezett, kisebb részben Karcagújszállás, nagyobb részben Madaras határához tartozó terület, a holtág még vízzel teli korszakában félsziget volt, Madaras település felől keskeny bejáróval. Területén, amelyre elnevezése nyomán erdőt, vagy bokros, ligetes helyet feltételez a hagyomány - az ott található két halomból ítélve - réges-régen megjelent az ember.

67 A középkori kun falvak közül Fábiánsebestyén, valamint Orgondaszentmiklós és Ködszállás itt voltak határosok, a lakosok tehát valószínűleg szántóként hasznosították. A 17. században marhatartás, legeltetés céljára vették birtokba, mert a vízzel telt mocsaras meder biztonságot nyújtott. SZML Karcag v. lt. Tan. jkv. 1807. szeptember 26. 389. sz.; 1808. 97. sz. 290. és 455. sz. SZML Karcag v. lt. Tan. jkv. 1808. december 9. 503. sz.; Tan. jkv. 1809. november 12. 504. sz.; 1810. január 13. 13. sz. A föld minősége miatt a Hármashatárnál sem lett belőle semmi, csak egy földrajzi név. Az ottani határban volt az Erdőföld, amelyet 1864-ben úgy magyaráztak, hogy „egyidőben erdőnek osztatott ki, onnan maradt rá a nevezet". Erdő persze csak a terület nevében található. - Az idézetben talált „lapos" föld bizonyára „lápos", azaz vizes, posványos, úgymond „erdőnek való" föld lenne. PESTYF. 1978. 151. p. A Berekben régi településnyomokat eddig nem regisztráltak, bár az 1970-es években pl. az egyik berekfürdői ház udvarán vízvezeték lefektetése során, emberi csontváz került elő a földből. Ez azonban a múzeum vagy a régészek tudomására sohasem jutott. 40