Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 21. (Szolnok, 2006)

TANULMÁNYOK - Elek György: Üllő, Üllőlapos és Berek – Tájtörténeti áttekintés / 25. o.

délkelet felé nyúlik, az egyik legkedvezőbb adottságú (s ennél fogva a redempciót követően a legkorábban kiosztott és tanyásodott) határrész. Az 1591­92. évi török összeírás szerint területe elégtelen mennyiségű volt, mert lakói „más földről", azaz bérelt területről is gazdálkodtak. 23 Az 1566. évi háború lakóinak nagyobb részét elűzte, 1571-ben 28, 1577-ben 24 család lakta. Az 1587. évben 14 családot találtak itt, az 1591/92. évi defterben 18 család (ill. 38 adófizető férfi) szerepel. A háborúnak esik áldozatul, 1594-ben elpusztultnak tüntetik fel. 24 1617-18-ban újratelepül és 1675-ig igen szerény nagyságú település Kolbászszékben. Vélhetően az 1683. évi hadjárat következtében végleg elnéptelenedett, 1699-ben puszta. Határának egy részét a karcagúj szállásiak használták, és 1745-ben meg is váltották. Ködszállás egykori telephelyén, már, mint Ökrös László birtokán, 1923 augusztusában a néprajztudós dr. Györffy István, és az antropológus, dr. Bartucz Lajos folytatott ásatásokat, amikor is - az újság megkésett tudósítása szerint - a „kun község" nyomait keresték. 25 „Négy napos próba-ásatás után a házhelyek; a templom alapja és a temető napfényre került. A feltárt sírokból 20 koponya és 5 csontváz ép állapotban jutott a kutatók kezébe. Ezenkívül mintegy 15 csontváznak korhadásba ment részei. " A kutatók feltételezték, hogy a koponyák „feltétlenül ősi kun koponyák", amelyekből következtetni lehet a beköltöző kunok antropológiai jellemzőire. Találtak még ugyanitt „fém gombokat, nyak- és fölbevaló maradványokat, gyöngy párta részletet", s jóval korábbi korok emlékeként kőbalta is előkerült. Más helyütt az olvasható, hogy a templom egy „15-20 méter átmérőjű domb"-on állott, körülötte pedig még felismerhető volt a temető árka. 26 Ez nem annyira domb, mint enyhébb magaslat lehetett, mert halmot itt a térképek nem jeleznek. Bár a két tudós a következő évben Bócsán és Orgondaszentmiklóson ásatott, Ködszállásra már nem tértek vissza. Bartucz Lajos: „Egy régi kúntelep feltárása. A Karcag-ködszállási ásatások" című dolgozatában összegezte a kutatás eredményeit. Madaras Az Üllő környékének egyetlen túlélő települése. Lakossága 1745-ben saját határán kívül megváltotta még Fábiánka és Kápolnás pusztákat, így került a régi meder (= Üllő); annak vízmosta ártere, vagy kiöntése (= Üllő laposa) és a Berek nagyobb része a madarasi határba. Lakossága 1571-ben 21, 1577-ben 22 család (11 elhagyott ház), 1591/92-ben 20 család (52 adófizető férfi) lakta és 1594/95-ben is számba veszik. 1617/18-ban GYÁRFÁS I. 1885. 4. köt. 60-61. p.; ÁGOSTON G. 1988. 292. p. SUGÁR I. 1977.41-44. p. Nagykunság, 1924. július 4. Karcagi Napló, 1924. szeptember 17. Ua. = Antropológiai Füzetek I. 1923. 81-86., 97-99. sz. 30

Next

/
Oldalképek
Tartalom