Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 21. (Szolnok, 2006)

ADATTÁR - Papp Izabella: „Volt egy Szentkirályi főkapitánya a jász kun népnek…” Adatok Szentkirályi Móric és a jászkunok kapcsolatához 1848-49 / 231. o.

Ugyanakkor a történeti, helytörténeti munkákban olykor próbálják enyhíteni ezeket a megítéléseket, mentséget keresve számára.

3 A következőkben nem próbálunk állást foglalni az „áruló vagy reálpolitikus" vélekedéseket illetően, s nem lehet célunk a korabeli hadtörténeti vonatkozások bemutatása sem. A Szentkirályi Móric által írott, illetve róla fennmaradt, jellemzőnek vélt források segítségével azonban talán érthetőbbé válik a fenti sorokból tükröződő mélységes csalódottság, s kissé árnyaltabb és ember közelibb képet kaphatunk egy nagy formátumú közéleti személyiségről, akinek pályája történelemformáló napokban, egy rövid időszakban a jászkunok sorsához kapcsolódott. A forradalom előtti Jászkunság A jászkunok, és Szentkirályi Mór szabadságharc előtti kapcsolata a korabeli helyi viszonyok ismeretében válhat érthetővé. A különleges jogállású Jászkun Kerület számára az 1745-ös önerőből történő megváltás, a redemptio biztosította azt a történelmi esélyt, amit országosan csak száz évvel később, az 1848-as áprilisi törvények tettek lehetővé. Az uralkodói kiváltságok következtében ezt a területet nem terhelték a földesúrjobbágy viszonyból fakadó ellentétek. A Mária Terézia által kiadott kiváltságlevél legfőbb eleme, a terhek közös viselése és a tisztviselők szabad választása volt, ami kezdetben valóban demokratikus kereteket biztosított a Kerületben élők számára. A környező, úrbéres településekkel ellentétben, az önkormányzatiság és a polgárosodás számos részeleme jelen volt a kiváltságos közösségekben.

4 1848-ban a márciusi események hatására a helyiek nem kis büszkeséggel hivatkoztak is erre: „... hármas kerületünkben a népjogok már egy századdal ezelőtt meg voltak írva, melyben az Egyenlőség, közös teherviselés és a „semmit rólunk nélkülünk" elvek alapján egy jó renddel párosult népszabadság talpköve volt letéve. "

5 A fentiekből az is következhetett volna, hogy a forradalomtól nem vártak komoly változást a jászkunok. Az eltelt száz év alatt azonban ezen a területen is jelentős változások történtek, melynek lényegét a Pesti Hírlap helyi tudósítója így foglalta össze: „A balsors és nyomatásban, melly alatt Magyarország sínlődött, nem kis részt vőn a bitorlások és visszaélések e kis hazája. A forradalom előtt pirulva vállá meg a jászkun nevét. 3 Pl: HORVÁTH Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 49-ben. I. kötet 343. p., HERENDI József: A Jászkun-Kerületek a függetlenségi harcz alatt 1848- és 1849-ben. Cegléd, 1901. 84-85 p., SUGÁRNÉ KONCSEK Aranka: Érszentkirályi Szentkirályi Móric. In: Jász történelmi arcképcsarnok. Jászberény, 2003. 225-226. p. 4 Bővebben: BAGI Gábor: A Jászkun Kerületek és a reformországgyűlések. Szolnok, 1991. 5 SZML Jászkun Kerület 1848-as Bizottmány iratai. 197/1848. Idézi: BÁNKTNÉ MOLNÁR Erzsébet: A Jászkun Kerület igazgatása 1745-1876. Szolnok, 1995. 118. p. 232