Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 21. (Szolnok, 2006)
ADATTÁR - Bagi Gábor: Nemesi sérelemlevelek a Jászkun Kerületből (1790-1840) / 203. o.
kijelentéseket is tettek), mivel azonban az itteni mozgalmak céljai között, a nemesi szabadság biztosítása nem szerepelt, ezek az események csak részben sorolhatóak a témánkhoz. 22 1824-ben a nemes nagykunok nevében Győri Gáspár, Mihályi János, Kálmán Ferenc és István, valamint Hajdú Ferenc, a katonatartás és szállásolás megváltása fejében szedett taksa ellen tiltakoztak a nádornál. A jelek szerint az itteni helyzet sokáig nem normalizálódott, mivel 1828-ban Győri Gáspár, Mihályi János, Kálmán Ferenc és más karcagi és túrkevei nemesek, újra sérelmezték ezt. 23 / 1825-ben, a Kiskunságból a halasi és a félegyházi nemesek új beadványt nyújtottak be, a több mint egy évtized után összeülő országgyűléshez. Ezt a kerületi vizsgálatok szerint Halasról 60, Félegyházán pedig 35 fo írta alá, bár a kerületi vizsgálat szerint, az előbbi helyről ezt 21-en, az utóbbiról pedig 4-en ezt nem vállalták el. Halason az aláírók között volt 2 táblabíró, 4 szenátor, 1 esküdt, 1 fiskális és 1 nótárius, bár l-l bognárt és vásárost is említettek. Félegyházán csak l-l szenátor és kistanácsbeli tag szerepelt. A jelek szerint tehát, a mozgalom a helyi nemesség jelentős tömegeit tömörítette, vagyoni helyzettől és társadalmi elismertségtől függetlenül. Ez mindenképp arra utal, hogy néhány jogos sérelem is ösztönözte az aláírókat. A felírást az 1790-től húzódó „Rendszeres Bizottsági Munkálatok" tervezeteihez csatolták, s annak további elhúzódása folytán, a várt eredményt nem hozta meg. 24 Az ezt követő jó egy évtized - ismereteink szerint - számottevő mozgalmakat nem hozott, csak az 1828-ban elrendelt országos összeírás végrehajtása, és a nemesi adóalap külön történő számbavétele járt némi problémával. A helyzet aztán 1839-től változott meg. Ez év elején, Szabadszálláson nemes Pál István és Pál János a forspontot megtagadták, és egyben felmondták az engedelmességet a helyi bírónak és a kiskun kapitánynak is. Ugyanekkor Kunszentmártonban Palásti Sándor, 13 évet kiszolgált katona tagadta meg a forspontot azzal, hogy ő már minden katonai terhet a szolgálatával teljesített. 25 Tavasz folyamán a karcagi nemesek mondták fel a közadó fizetését, mire a tanács végrehajtást rendelt el. 26 Az esetek nyomán a Kerületek, a nemesek helyzetének kivizsgálását határozták el. Ezt elősegítette, hogy időközben az árokszállásiak a városi közszolgálatok, a szabadszállásiak pedig a forspontozás teljesítését utasították el. A kiküldött tisztviselők a helyszíni vizsgálatok során 22 BAGI Gábor: Az apáti "kis kuruc háború". In: Tisicum X. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve. Szolnok, 1997. 29-46. p. 23 SZML Jk. Ker. kgy. ir. 1824. 2. fasc. 1792. szám., Uo. kgy. jkv. 2298. szám. 24 Uo. kgy. ir. 4. fasc. 656. szám. 25 Uo. kgy. jkv. 1839. febr. 25. 84-85. p. 255. szám., Uo. febr. 27.124. p. 354. szám. 26 Uo. kgy. jkv. 1839. máj. 16.1071. szám. 210
