Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 20. (Szolnok, 2005)
ADATTÁR - Pozsonyi Zoltán: Karakter a karrier tükrében? Vincze Lajos életpályája (és személyisége) / 307. o.
tudomásul a döntést, csatlakozva a többi helybeli nemeshez megtagadta a taxa fizetését, sőt még illetlenül is viselkedett. Az eset nyilvánosságra kerülése után, a Jászkun Kerület közgyűlése utasította Illéssyt az elmaradások haladéktalan beszedetésére. 31 Ezt követően nem utalnak arra a források, hogy Vincze Lajos a közterhek elmaradt kiegyenlítése miatt szembekerült volna a települést irányító redemptus-tanácsos elittel. Vincze Lajos azonban nem csak nyakas, kevély, nemesi magatartása és öntudata, hanem magánéletének zavaros eseményei miatt is a túrkevei közösség érdeklődésének középpontjába került. Közel fél esztendővel Miklós fia megszületése előtt, 1790. február elején egy Hajós Kata nevű hölgy apasággal és hazugsággal vádolta Vincze Lajost a tanács színe előtt. A nő azt állította, hogy 1789. április 7-én, nagypéntek előtti kedden Vincze Lajossal „öszve ölelkezett, magot kapott és teherbe esett". A kislány megszületése után (1790. január) egy bizonyos Hajdú Istvánné kíséretében elment Vinczéhez, aki azonnal kezébe nyomott egy forintot és 54 máriást, ezen felül vállalta a gyerekről való gondoskodást. A szenátorok értesítését megkapó Vincze, írásban utasította vissza az ellene felhozott vádakat. Ezt követően a tanács Hajós Kata megintése mellett döntött, mondván a nő állításait nem tudta bizonyítani! 32 Az ügy azonban ezzel nem zárult le. 1790 szeptemberében Vincze Lajos panaszt tett az esküdteknél, a fegyelmező határozatot semmibe vevő Hajós Kata ellen. Elmondta, hogy a nő jó néhányszor házához küldte a törvénytelen csecsemőt(!), s megüzente egyik szolgálójától, mihelyst „lábra kap a gyerek" naponta megteszi majd ugyanazt, ha nem fizet neki többet! Vincze indulatosan követelte a „szemtelen kurva" megkorbácsoltatását, s kérte a szenátorok segítségét a hírnevét beszennyező, mocskolódó nő megfékezéséhez. Hajós Kata cáfolta, hogy a Vincze házhoz küldözgetné a gyereket, azt viszont újfent megerősítette: nem elégszik meg a pénzzel, amit gyermeke apjától addig kapott. A szenátorok a „nagyobb számú gyűlés" 33 elé utalták az ügyet, de a végleges döntés Uo. 23/1814. Kilátásba helyezte a közgyűlés, hogy ha az akció nem sikerülne, akkor végrehajtással kell lezárni az ügyet. SZML V-501/a. Túrkeve tan. jkv. 47/1790. 1 máriás = 17 krajcár, 1 (rajnai) forint = 20 krajcár. Az 54 máriás tehát majdnem 46 forintnak felel meg. A nagyobb gyűlések, olyan, a közösséget érintő pénzügyi, szabályalkotó tanácskozások voltak, ahol a szenátorokon kívül más birtokosok is megjelentek. Lásd: BÁNKINÉ 1995. 85. p. 315