Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 20. (Szolnok, 2005)

ADATTÁR - Pozsonyi Zoltán: Karakter a karrier tükrében? Vincze Lajos életpályája (és személyisége) / 307. o.

mondván, a helység semmiféle szolgálatában nem vállalt részt. A legeltetést pedig azért tiltották meg neki, mert nem volt hajlandó megfizetni a lábas jószágok után kirótt árendát.

20 Alig telt el néhány esztendő, újból konfliktus forrása lett a nyilas osztásból való kimaradás, kihagyás. Vincze Lajos a szenátoroknak 1800. július 20-án írt levele szerint ő és öccse a „Nemes Tanáts személlyes gyűlölségének czéljai", ezért estek el a nyilas földektől, noha az adójukat rendben lerótták (6. forrás). Ugyanazon a napon egy másik levélben arra kérdezett rá, hogy miért engedték meg 1799 őszén a település nótáriusának, Boros Mihálynak „ki meczeni" egy házhelyet a Vinczék íundusából?

21 A nyár közepén született írásokkal csak október 10-én (!) foglalkozott a tanács. Pontosabban az első levél tartalmát szinte szó szerint beírták a jegyzőkönyvbe, anélkül, hogy bármit is reagáltak volna a feladó vádjaira!

22 A másodikról azonban „hallgat" a protocollum; csak a levél hátlapján lévő bejegyzésről tudható, hogy szó volt róla. A fundus kérdése 1804-ben ismét felszínre került. Vincze Lajos Bőnyben írott levelében kifogásolta, hogy a tanács (újfent) kihasított egy darabot az atyai telekből egy meg nem nevezett, a helység szolgálatában álló mészárosnak. Felszólította a jutalmazott személyt, hogy a kérdéses helyre ne merészeljen épületet emelni. A sorok között azonban érezhető volt: a felszólítás valódi címzettjei a tanácsban helyet foglaló esküdtek és a bíró.

23 A tanácsülési jegyzőkönyvben nem rögzítették a szenátorok állásfoglalását, a Vincze Lajosnak küldött válasz rezüméjét. A Bőnyben élő „redemptus" írásából azonban körvonalazható a kevi tanács felelete. Feltehetően felhívták a figyelmét Vincze Lajosnak az adózási kötelezettségre, valamint a tanácstagoknak kijáró tiszteletre. Vincze „természetesen" nem hagyta annyiban a dolgot, éles hangú, rengeteg latin nyelvű szófordulatot tartalmazó írásában keményen megfeddte, kioktatta(!) a települési vezetést. A tanácsot (pontosan meg nem nevezett) erkölcsi normák megszegésével, felfuvalkodottsággal (sic!) vádolta, bár gyorsan hozzátette, hogy nem mindenki tisztességtelen az irányító testületben. „Privilegizált Megyébe bírunk, az hol egyik se Jobbágya a Másiknak" — magyarázta, majd egyértelműen Uo. 112/1797. SZML V-501/b. Túrkeve város tanácsának iratai. Közigazgatási iratok. (Továbbiakban Túrkeve közig, ir.) Capsa A. Fasc. 3. No. 58/1800. SZML V-501/a. Túrkeve tan. jkv. 360/1800. SZML V-501/b. Túrkeve közig. ir. Capsa C. Fasc. 5. No. 30/1804. 312