Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 20. (Szolnok, 2005)

TANULMÁNYOK - Fekete István: A „Killián Iskolától” a 86. „Szolnok” Helikopter Ezredig (1948-2005) / 217. o.

Sármelléken (később Pápán) a 3. pedig Kecskeméten állomásozott. Ezek voltak a később ismertté vált három vadászrepülő-ezred elődei.

23 1957-ben a légierő 345 darabos repülőgépparkjából feleslegesnek nyilvánítottak 249-et. A felhalmozódott adósság csökkentésére, visszaadtak a Szovjetuniónak 93 MiG-15-öt, 11 MiG-15bisz-t, 20 MiG-17F-et, 12 MÍG-17PFet (ez utóbbiak később visszakerültek), és 21 UTI MiG-15-öt. A MALÉV 14 darab Li-2-est kapott, az Országos Mentőszolgálat pedig 3 darab Aero-45-öst. A Magyar Honvédelmi Szövetség (MHSZ) 2 darab An-2-est, a „feleslegként" nyilvántartott 46 darab Jak-1 l-es, és a 38 darab Jak-18-as gépek egy részét. A seregben maradó részét megsemmisítették, illetve eladták, valamint a már a honvédségi nyilvántartásban sem szereplő Po-2-eket kapott.

24 Az új rendeltetésű „Killián Iskola" megszületése 1961. augusztus l-jén megalakult a (most már a repülőgépvezető és a repülőműszaki képzést egyesítő) „Killián György" Repülő Tiszti Iskola, első parancsnoka Brassói Tivadar őrnagy (aki ezt megelőzően az RKK utolsó parancsnoka volt). Az iskola fő profilja az alapfokú tiszt és tiszthelyettes képzés volt, ezen túl szervezett különböző magasabb képzettséget biztosító (alhadnagyi, századparancsnoki, repülőparancsnoki, tartalékos tiszti) tanfolyamokat; továbbá foglalkozott a Szovjetunióban pilótaképzésüket befejezett hallgatók, avatásával, és utóképzésével, vagyis repülési feladatok végrehajtásával is. Az iskola szervezete: a parancsnokságból, a tanszékekből, a tiszti tagozatból, a tiszthelyettes tagozatból, a tisztes tagozatból, és az újonckiképző zászlóaljból, kiszolgáló alegységekből, és két repülőkiképző századból (egy Jak-18, valamint egy MiG-15) állt. 1961. november 18-án a szolnoki Tiszamenti Vegyiművek adományozott csapatzászlót az iskolának. A repülőtéren is serény munka folyt: bővítették a felszálló pályát, modernizálták a vezetési pontot, lokátorokat telepítettek, és még számos egyéb, a repülőkiképzés szempontjából fontos objektum épült, technikai eszköz települt. A repülőtér alkalmassá vált arra, hogy minden időjárási viszony esetén tudjon repülőgépeket fogadni. Az 1961-ben életre keltett „Killián Iskola", tehát nemcsak a szolnoki, hanem - elsősorban szakember képzése, és egyre növekvő elméleti munkássága révén - az egész magyar katonai, és „polgári" repülés meghatározó tényezőjévé, bázisává is vált. IVÁN D. 1999. 19. p. SZEPESI József: A magyar légierő 60 éve. In: Aranysas, 2003. júniusi száma. 231