Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 20. (Szolnok, 2005)

TANULMÁNYOK - Fekete István: A „Killián Iskolától” a 86. „Szolnok” Helikopter Ezredig (1948-2005) / 217. o.

(mezőtúri és tápiószentmártoni), a repülőtechnika cseréje következtében, csak Jak 18 „Fürj" típusú repülőgépen folyt a kiképzés. Továbbra is több repülőteret üzemeltetett az iskola (Debrecen, Nyíregyháza, Berettyóújfalu-Földes). A bombázó növendékek kiképzése pedig Budaörsön és Kiskunlacházán folyt. 1952 januárra elkészült a felszállópálya és a guruló utak, valamint felépült a tiszti klub is. Még ebben az évben elkezdték Szolnokon és Budaörsön is oktatni a MiG-15-ös repülőgép típust.

13 1952-ben több, mint 700 növendék volt az iskola kötelékében. A csataezred (parancsnok Kaszás Imre őrnagy), az 11-10 „Párducok" mellett Tu-2-es „Túzok", és Li-2-es „Teve" típusú gépekkel rendelkezett. A vadász-ezred (parancsnok Vadas Jenő százados), három százada Jak-11 „Ölyv", Jak-9 „Vércse", és Jak-7es „Liszánka" repülőgépekkel rendelkezett (az utóbbi két típust ebben az évben megkezdték kivonni, helyettük „Ölyv"-ket kaptak, ez a folyamat 1953-ra fejeződött be). A csatarepülő ezred 1953 elején a tiszai árvíz miatt áttelepült Kiskunlacházára. Tápiószentmártonban őszre az állomány a sátrak helyett, barakkokban került elhelyezésre. 1952. október 14-18. között Szabadkígyós és Újkígyós térségében nagyszabású hadsereg-gyakorlatra került sor, ahol 21 db Li-2-es, és 1 db C-47-es szállítórepülőgép vett részt. Az ejtőernyős zászlóalj a feladat végrehajtására Szolnokra települt át. Október 14-én, 08.20-kor szálltak fel a gépek a feladat végrehatására. Amikor a kötelékben középen haladó C-47-es motorhiba miatt, a célterület előtt kb. hét kilométerrel, süllyedni kezdett. A gép parancsnoka (Koronkai Károly őrnagy) elrendelte a kényszerugrást. Ennek következtében a többi gépből is megkezdték az ugrásokat. Takács Ferenc hadnagy észrevette, hogy még nincsenek a kidobóhely felett, és azonnal betiltotta az ugrást. így a kötelék első 12 és utolsó 2 gépe néhány haláleset és súlyos sérülés kivételével a meghatározott helyen, végrehajtotta az ugrást. A Farkas Mihály honvédelmi miniszter kíséretében lévő Rákosi Mátyásnak (a sérült Sziklai Mátyás parancsnok helyett) Csík György hadnagy jelentett a feladat végrehajtásáról.

14 1952/53-ban is a követelmények irreálisan magasak voltak. A „Killián Iskola" növendékei ebben az időszakban, 40.000 felszállást és 9.500 órát teljesítettek. A feszített ütem különösen az oktatókat és a hajózó parancsnokokat vette igénybe.

15 SZABÓ - SZANI - ZSILÁK. 1999. 36. p. SIMON László: A magyar ejtőernyőzés története. In: TOP GUN, 1999. 2-3. sz. FEKETÉI. 2001. 43. p. 225