Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 20. (Szolnok, 2005)

TANULMÁNYOK - Tomkó Viktor:Török közigazgatás Magyarországon: A szolnoki szandzsákbégek története II. / 9. o.

Szinán politikája miatt az erdélyi elit két táborra bomlott: béke- és szakításpártiakra. Az utóbbi - Báthorit támogató - csoport a májusi tordai gyűlésen látta elérkezettnek az időt a lépésre,

24 az ellenzék azonban ellenállt. Törvénybe iktatták a szövetséget a törökkel, ami miatt az országgyűlés feloszlott. Július elsején Zsigmond még egyszer megpróbálkozott az országgyűléssel Gyulafehérváron - az ellenzék most már fegyveresen vonult föl, s így hozott határozatot a béke fenntartásáról. Zsigmond lemondott a fejedelmi címről, átadta unokatestvérének, Báthori Boldizsárnak, majd elvonult Kővárra, azzal a szándékkal, hogy elhagyja Erdélyt.

25 Zsigmond valószínűleg ekkor már végleg megszakította a kapcsolatot a Portával. Mint láttuk júniusban Oszmán, júliusban pedig Szinán sürgette egyre komolyabban a lemondott fejedelmet, ne késlekedjen tovább, hanem készüljön fel és siessen hadaival a magyarországi várak megtámadására.

26 Augusztusban már maga Murád szultán írt levelet, melyben Báthori szemére vetette, hogy a bevett szokásoktól eltérően, már régóta nem jelentett a császári csapatok magyarországi hadműveleteiről. Ezekből a levelekből az látszik, hogy a török vezetés ekkor még nem értesült az országgyűlések eseményeiről, Báthori szakítási szándékairól.

27 Báthori Zsigmond Kőváron Bocskai István, Geszty Ferenc, és a huszti kapitány, Kornis Gáspár hatására meggondolta magát és július végén kiáltványban tudatta Erdéllyel, hogy visszatér. Az ellenzékiek ezt tudomásul vették, és elmentek az augusztus 20-ra kitűzött újabb országgyűlésre. A Kolozsvárra Bocskaiék csapatai élén bevonuló uralkodó első dolga, a töröknek szóló hadüzenet kikényszerítése volt, majd augusztus 28-án letartóztatta és kivégeztette az ellenzék vezetőit.

28 Az események miatt Oszmán valószínűleg nem kapott választ leveleire, így a csatlakozott tatár sereggel a környéket végig dúlva elsietett Győr alá, ahová augusztus 11-én értek és vettek részt az ostromban.

29 KRUPPA Tamás: Erdély és a porta 1594-1597. évi békealkudozásainak történetéhez. In: Századok, 2003. 3. sz. 604-605. p. Erdély története 1. Bp. 1986. 525. p. (továbbiakban: Erdély története 1.) EOE 3. 316-317. p. KRUPPA T. 2003. 604. p. Erdély története 1. 525-526. p.; Báthori Zsigmond lemondásának körülményeiről lásd még: BETHLEN Farkas: Erdély története 3. Bp.-Kolozsvár, 2004. 298-358. p.; NAGY László: Bocskai István a hadak élén. Bp. 1982. 40-46. p.; BENDA Kálmán: Bocskai István. Bp.1993. 39-40. p.; TÓTH S. 146-147. p.; KŐVÁRI László: Erdély történelme 4. 1863. 51-60. p.; LELE J. 1993. 53-63. p.; KRUPPA T. 2003. IVANICSM. 1994. 74. p. 16