Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 20. (Szolnok, 2005)

TANULMÁNYOK - Babucs Zoltán: Az utolsó Jászkun-huszárok (1944-1945) / 131. o.

AII. világháború után A II. világháborúban harcolt egykori honvéd huszárok véleménye megegyezik abban, hogy legjobban a magyar, vagy kisbéri félvér ló vált be, szemben a német lovasság tetszetősebb küllemű, jobb kiállású lovaival, melyek a keleti front szélsőséges viszonyai közepette, a tábori élet rendszertelen etetési és itatási, pihentetési körülményei között napok alatt „összeestek". Velük szemben a magyar ló a nagy meleget, a napi egyszeri itatást és a nagy menetteljesítményeket rendkívüli szívósságának köszönhetően jól kiállotta. A Magyar Királyi Honvédség II. világháborús lóvesztesége mintegy 70 %-ra tehető, bár erre vonatkozóan pontos számadatok nem állnak rendelkezésünkre. A trianoni Magyarországon 1935-ben végzett mezőgazdasági statisztikai felmérés szerint az ország lóállománya 886.000, 1945-ben már csak 329.000 jószágból állott! A Magyar Királyi Honvédség lovainak többsége valamelyik győztes hadsereg hadizsákmányává vált, a lóállománynak csak a töredékét sikerült hazahozni. Értelemszerűen a legtöbb lovat a Vörös Hadsereg egységei harácsolták, majd saját céljaikra használták fel. Azonban idegen földön is megmaradtak magyar katonalónak, melynek igazolására álljon itt az alábbi eset. Egy magyar hadifogoly utólagos visszaemlékezése szerint: „A 29-es lágerünkhöz tartozó mintakolhozban nagy lóistálló is volt, mintegy 40-50 lóval. Egy alkalommal azt kérdeztem az istálló parancsnokától - Gombos őrmestertől, aki fogatolt tüzér volt - vajon honnan ismerik fel, hogy melyik a magyar ló? Válasza az volt: ha akarom tudni, a rendes ébresztő előtt felköltet, és én magam számolhatom meg a magyar lovakat ... Másnap hajnalban, az istállóban már lázas munka folyt, mert a fogatoknak és a hátaslovaknak a „proverkáig" készen kellett állniuk. Egyszer csak egy legény - kopott kürtjén - „zabolást" kezdett fújni. A magyar lovak fülüket élénken hegyezve, ágaskodva táncoltak, amennyire a kötőszár engedte. Megszámoltam, tizenketten voltak. "

7A Általánosan felhasznált szakirodalom: Magyar huszárok; Békeffy László, nemes récsei: Dunától a Donig. Kéziratos napló 1942-ből.; Harcászati szabályzat. I. kötet. Bp. 1939.; Hadrend, 1943.; MOLLO, Andrew: The Armed Forces of World War II. London, 1981.; RUDNYÁNSZKY Ferenc: Magyar gazdák és leventék lovaskönyve. Bp. 1928.; Honvédhuszárok; Segédlet. Utasítás a lovakkal való bánásmódra és azok kímélésére. Bp. 1944.; Lexikon.; Az utolsó magyar huszárok; Tervezet. Utasítás a m. kir. honvédség idomított lovainak magánhasználatra való kiadására. Bp. 1935.; Tervezet. Utasítás a m. kir. honvédség ló és fogatos járómű szükségletének kielégítésére. Bp. 1940.; TÓTH Lajos: Melyik a magyar ló? In: Hadifogoly Híradó, 2003. dec. szám.; Utasítás az állomány vezetésére a m. kir. honvédségnél. Bp. 1940. Zachár Sándor (szerk.): Katonai zseb-lexikon. Bp. 1939. 168