Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 20. (Szolnok, 2005)

TANULMÁNYOK - Babucs Zoltán: Az utolsó Jászkun-huszárok (1944-1945) / 131. o.

Ezek a tisztek az örkénytábori Lovagló- és Hajtótanárképző Iskola 8 hónapos tanfolyama mellett, az állatorvosi főiskola féléves kurzusát is elvégezték. Mozgósítás esetén a méneskar 4 lovasszázadot állított ki. Mikor a front Magyarország felé közeledett, 1944 augusztusában a méneskariakat több huszárezredhez is beosztották (1. tábori póthuszárezred, 2-4. huszárezredek), Celldömölk-Sághegy térségében pedig felállították a dunántúli ménesek és méntelepek legénységéből megszervezett méneskari lövészosztályt. A lövészosztály a magyarországi harcok során 1945 elején morzsolódott fel. A méneskar törzsállományát a szovjet csapatok elől menekülve megpróbálták nyugatra kimenekíteni. Példának okáért a jászberényi méntelep katonai osztagához tartozó 250 mént, 1944. október 11-én lábon hajtva a nyugatdunántúli Mihályi községbe telepítették át, majd onnan az ausztriai Wimsbachba helyezték át állomáshelyüket. A jászberényiek 1945. október 11-én tértek vissza Magyarország területére, s a kivitt ménállományból csupán 130-at tudtak hazahozni ... A vállalkozói lovak rendszere A vállalkozói lovak azok a kincstár tulajdonát képező lovak voltak, melyeket békeidőben adtak ki az egyes alosztályparancsnokok. A kiadásra kerülő 8 esztendős lovak „... teljesen idomítottak, egészségesek, erőteljesek és jól megpatkolva legyenek, továbbá reményt nyújtsanak arra, hogy még legalább 7 vagy 8 éven át katonai szolgálatra alkalmasak legyenek. " A nehezen idomítható, rossz szokásokkal rendelkező lovakat nem lehetett kiadni. Az azonos tulajdonságú és vérmérsékletű lovakat általában páronként adták ki, melyek a megterhelt országos járművet kézséggel tudták húzni. A nemesebb vérű, s hevesebb vérmérsékletű lovakat olyan gazdáknak adták ki, akik azokat könnyebb munkára, vagy nyereg alatt használták, de versenylóként, vagy concours célokra nem használhatták. A rendelkezés szerint a kisbirtokkal rendelkező gazdák, akik megbízható tartói voltak a honvédségi lovaknak, igényelhettek magántartásra vállalkozói lovakat. Tisztek is igényelhettek kincstári szolgálati hátaslovaikon kívül vállalkozói lovakat magánhasználatra, a tartás költségeit nem a kincstár, hanem a tiszt viselte. A fuvarozási engedéllyel rendelkezők, s más honvédségi szervek nem kaphattak vállalkozói lovakat. A vállalkozói lovakat rendszerint tavasszal adták ki, s lehetőleg az alosztály állomáshelyén. A szóba jöhető vállalkozók névsorát úgy állították össze, hogy azok állandó lakhelye az alosztály állomáshelyétől maximum 40 km távolságra lehetett. A kiadó bizottság elnöke az osztályparancsnok, tagjai: az alosztályparancsnok, honvédségi állatorvos. 157