Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 19. (Szolnok, 2004)

ADATTÁR - Bagi Gábor: Források az úrbérrendezés és jobbágyfelszabadítás történetéhez Cibakházán / 303. o.

Waitzer Dávid a cibaki regáléért 404+1200 ft. Ivánka Zsigmond a cibaki Kispusztáért 4.670 (2983) ft. Komjáthi István (Bernátfalváért) 144 ft. E bevételek nem voltak túlságosan magasak, mivel a szomszédos istvánházi puszta éves jövedelmeit (kb. 26.000 ft.) is csak kevéssel múlták felül. Az új helyzet a birtokos famíliatagok számára nyilvánvalóvá tette, hogy az intenzívebb gazdálkodásnak a birtoklás e hagyományos formája már nem felel meg. Az idők folyamán közülük többen szorult anyagi helyzetbe kerültek, és kénytelenek voltak eladni illetőségeiket. így új nemzetségi tagok jelentek meg, akik közül a később a község történetében még fontos szerepet játszó Basch Manó, Basch Albert és Schwab Jakab másokkal egyetemben a birtokok végleges felosztását javasolták. Végül 1864/65-ben a felosztási tervek elkészültek, és a hamarosan bekövetkező végrehajtás nyomán a határterületen is nagy uradalmak jelentek meg. Ez azonban Cibakháza történetének már egy másik fejezete.

18 Uo. XIII. 2. d. Birtokszámadások. 59. rakt. egység. 1860/61. évi elszámolás. A legelő elkülönítés, a tagosítás, a jobbágyfelszabadítás, majd a nagyobb helyi uradalmak kialakulásának cibakházi folyamata szoros párhuzamba állítható a másik nagy Földváry birtok. Dunavecse történetével. A jelek szerint a nagyobb és jelentősebb mezőváros. Dunavecse volt az elsődleges ..kísérleti terep'*, s az itteni gyakorlatra utóbb a Cibakra vonatkozó források is gyakorta hivatkoznak. Vecsén már 1827-tól kezdődött a legelő elkülönítési per. ami 1838-ra itt is tagosítási. majd úrbéri jellegűvé alakult. A lakosság vitatta a puszták tulajdonjogát, s a szőlődézsma kérdése is szította az ellentéteket a birtokosokkal. Végül az 1860-as úrbéri egyezség alapján a vecsei határ felét, Csanád és Fehéregyháza pusztát a lakosok véglegesen elvesztették. Az elégedetlenek - a később letartóztatott, és öngyilkosságot elkövető - Bolyó Mihály volt főbíró vezetésével még Ferenc Józsefhez is leveleztek, de a végleges határrendezésre 1866-ban mégis sor került. Az uradalmak megjelenése itt is gazdasági visszaesést okozott a lakosságnak, a népességszám stagnált, megindult az elvándorlás, és Vecse elveszítette mezővárosi rangját. A Földváry birtokok történetének furcsa paradoxona tehát, hogy amíg a feudális kori időszak földesúri birtokhasználata jelentősen elősegítette a települések fejlődését, addig ennek felbomlása visszavetette azokat. Lásd ezzel kapcsolatban BALOGH Mihály: Dunavecse. Száz magyar falu könyvesháza. Budapest, én. 50-52.. 86-87. p. 313