Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 19. (Szolnok, 2004)

TANULMÁNYOK - Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület gazdasági autonómiája. II. / 93. o.

BÁNKIMÉ MOLNÁR ERZSÉBET: A JÁSZKUN KERÜLET GAZDASÁGI AUTONÓMIÁJA II. A JÁSZKUN TELEPÜLÉSI ÖNKORMÁNYZATOK GAZDÁLKODÁSA, JÖVEDELMEI

1 Közmajorkodás A jászkun községeket az 1746. május 4-én kiadott királyi rendelet kötelezte, hogy "a községi oeconomiára és a szegénységnek hasznára proportio szerint egy jó darab piagát" elkülönítsen, s azon gazdálkodjon. A közös gazdálkodáshoz vagy a szakái! földből," vagy a közlegelőből szakítottak ki különböző nagyságú területet. A közcélú föld müveltetése közmunkában történt. A redemptusok, az igavonó állattal végzendő szántást és behordast, a földnélküliek a kézimunkát végezték. Az elosztás módját a birtokosokkal kibővített tanácsülésben az esetenként elvégzendő munka szerint állapították meg. Az adott munka felügyelése egy-egy tanácsnokra, a szervezés a tizedesekre, vagy az e célra választott bizottságokra, gazdákra tartozott. A XIX. századtól külön városgazdát alkalmaztak, aki a helyi közgazdálkodást szervezte. Általánosnak tekinthető az évi hat nap közmunka kötelezettség. Félegyházán 1771-ben a tanácsnokok kivételével mindenki köteles volt hat napig kaszálni a helység részére. A földtulajdonosok ezen túl minden negyed telektől, azaz kb. 35 kh föld után fél szekér széna beszállítására köteleztettek. 1796-ban egy betelepedni szándékozó pesti asztalos kérdésére, hogy milyen teherre vagy robotra lenne kötelezve évente, a tanács azt válaszolta, hatnapi gyalog sort és a pénzbeli porciót kell teljesítenie. Tanulmányunk a 2003-ban megjelent A Jászkun Kerület gazdálkodási autonómája adózásról írott fejezeteinek folytatása. I. részt lásd: Zounuk 18. 2003. Szakáll földnek nevezték a földkimérések utáni maradványföldet, mivel ezeket - a közösségnek tett érdemeikért - többnyire a tisztségviselők kapták meg használatra. BKML. Kf lt. Pr. 3. p. 101. 93