Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 19. (Szolnok, 2004)
TANULMÁNYOK - Kürti László: A jászok pusztai állattartása a Felső-Kiskunságban a 18-19. században / 47. o.
hazahajtáskor, amikor Drávucz Farkas és társai az abonyi külső csárda bérlőjének búzáján keresztülhajtottak. A csárdás és a pásztorok között a vita annyira eldurvult, hogy verekedésbe torkollott; a felelősségre vont pásztoroknak pálcaütés volt a büntetése. " Azonban a pásztorokkal az igazi problémákat továbbra is a tiltott legeltetés és az idegen állatok befogadása jelentették. A hiányos ellenőrzés miatt eshetett meg, hogy a pásztorok a benei marhák közt bizonyos számú idegen marhát engedéllyel tarthattak. 1843-ban például a ceglédi Szúnyogh Mihálynak engedélyezték, hogy két lova a benei ménesben „nyaraltasson." 130 Ugyanakkor a Benére küldött bizottság megütközve tapasztalta, hogy a Csíkos szélinél tartott felvégi ökörcsordában 365 ökör helyett, 456 van, az alvégi csordában 362 helyett viszont 463 ökröt számláltak. A Hosszú-széken legeltetett ménesben és csordában összesen 126 darab idegen ló és marha legelt. A bizottság tagjai kiderítették, hogy ezek mind a baracsi Murcsi János tulajdonát képezték. Őt 25 forintra büntették, de ugyanígy büntetés várt a tiltott legeltetésben részt vállaló pásztorokra is. 131 A tanács egy kicsit később úgy döntött, hogy újból megvizsgálják a rendelet betartását, de azt tapasztalták, hogy az idegen marhákat a pásztorok még mindig legeltették: a felvégi csordában összesen 62, az alvégiben 56 nem jászsági marha volt. A kifaggatott pásztorok azonban nem voltak hajlandók az állatok tulajdonosainak nevét elárulni. Ezért a tanács úgy döntött, hogy bérüket „letartóztatni rendeltetik," ami úgy tünik használt, mert július 23-án a bizottság már csak nyolc idegen állatot talált a benei csordákban. " A 19. század közepétől megjelenő állandó szereplők (pusztagazda, csőszök, pásztorok, béresek, lakosok) markánsan jelzik, hogy a pusztai település az önállóság csíráját is magában hordozta. A csőszök viselkedéséből leszűrhető, hogy a puszta intézményes felügyelete megoldhatatlanná vált: nemcsak a csősz, de a pusztagazda intézménye is leáldozóban volt. Egy feljelentés alapján tudjuk, hogy a pusztagazdák a város rendeleteit kijátszva, a környék gazdáinak állatait Benén legeltették: 1853-ban például „Drávucz József pusztagazda idegen falkáknak engedi a legelőt birtokolni. " ' Lázár András pusztagazdának azért kellett lemondani tisztjéről, mert több földet szántott be, mint ami jogosan az SZML. Prot. Sen. Jászladány, 1842. Karácsony hava 17., 1837-1843, 2. SZML. Prot. Sen. Jászladány, 1843. márc. 24., 1837-1843, 2. SZML. Prot. Sen. Jászladány. 1843. Szent Iván hava 10., 1837-1843, 2. SZML. Prot. Sen. Jászladány. 1843. Szent Iván hava 28.. 1837-1843, 2. SZML. Jászladány Község Tanácsi Jegyzökönyve, 1853. márc. 18., 1853-1858. 85
