Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 19. (Szolnok, 2004)

TANULMÁNYOK - Kürti László: A jászok pusztai állattartása a Felső-Kiskunságban a 18-19. században / 47. o.

marhákat és nagyobb sertésfal kákát talált, az utóbbiak „fel hányásokat, s károkat okoznak".

84 A döntés értelmében a törvénytelenül hasznosított földterületen termesztett gabonát a város lefoglalta. Továbbá rendelkeztek arról, hogy a csőszöknek és a kocsmabérlőnek egységes 8 hold és 1600 négyszögöl legyen adva, valamint fejenként csak nyolc darab marha és hat disznó tartása lett engedélyezve.

85 Ez fontos adat arra nézve, hogy a csárdásokat ne csak kereskedőknek tekintsük: nagy többségük állattartással, és mezőgazdasági termeléssel foglalkozott. S még egy fontos, többnyire törvénytelen foglalkozás: az orgazdaság. Bár a betyárromantikával és a csárdákkal kapcsolatos információkat alapos kritikának keli alávetni, annyi kiderül, hogy a fenti problémákat tetézte, hogy a csárdák a betyárok és bűnözők kedvelt találkozóhelyei voltak. A csárdások sokszor a pásztorok és betyárok legmegbízhatóbb orgazdái is egyben. Kétségtelenül ezt bizonyítja egy 1828-as per, amelyben nemcsak a fő bűnösök, hanem két jászladányi pásztor és egy cethali - korábban benei - csárdásné találtatott bűnösnek.

86 A Kecskemét környéki rablóbanda cselekedeteinek fő területe a cethali csárda környéke volt és főleg rablásból, lopásból éltek. A banda garázdasága tiszavirág életű volt, 1827 októbere és decembere között több büntettet követtek el, majd egy rablásnál a gazdát megölték, amire hamar fény derült. A felderítést segítette, hogy a lopott lovakat orgazdáknak, köztük a 36 éves Kurutz Rozália özv. Dorogi Józsefnénak, a cethali csapiárosnak adták, aki a lovakat szeretőjének a 30 éves jászladányi szilajcsikósnak, Muhi Józsefnek adta tovább. A kihallgatási jegyzőkönyvből kiderül, hogy a csikós nemcsak lopott lovakkal és barmokkal, hanem tiltott vágásból szerzett bőrökkel is kereskedett. A csikós így vallott a lopott lovakról és a betyárokkal való találkozásáról: „Azt nem tagadhatom, hogy őszi szántás-vetés után egy napon, Halász János, aki azon három Betyároknak egyike, 2 lopott lovat hozott Benére a cserényemhez, de én akkor nem voltam a Ménesnél hanem tsak 2 bujtárom volt jelen, mivel éppen akkor Jász-Ladúnyban voltam a feleségemnél. Halász Jantsi úgy hagyta a lovakat ottan, hogy én azokért fizessek nékie 10 forintot, de mivel azon Betyárok a Doroginénak 10. for int al tartoztak bor árában, én bizony nem fizettem nékiek egy krajczárt is, hanem oda adtam, mind a két lovat a Doroginénak a már említett 10 forint adóságban." BKML Az eset anyaga megtalálható Kecskemét város úriszéki jegyzőkönyvek, 1828. V. 1517. 75