Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 19. (Szolnok, 2004)

TANULMÁNYOK - Kürti László: A jászok pusztai állattartása a Felső-Kiskunságban a 18-19. században / 47. o.

A puszták haszna A redempció alkalmával megszerzett kiskun puszták haszna és jövedelme nyilvánvaló volt a jászságiaknak, annak ellenére, hogy a puszták pontos határait nem ismerték, nem is ismerhették. Ezért a terület irányítása, kezelése és fenntartása sok gondot okozott. A két jász város Benén, Lajoson és Mizsén azonnal állattenyésztésre, erdő s rétgazdálkodásra rendezkedett be. Lajossal és Mizsével ellentétben, ahol „kertek" is voltak, Benén csak állattartás és erdő s rétgazdálkodás folyt. Fokozatosan azonban a földek bérletéből, valamint a pusztán lévő csárdák hasznaiból is szerény bevételre tettek szert. Az állattartáshoz szükséges pásztorokat a városok mindig meghatározott időre, általában három esztendőre, szerződtették, a területek határainak őrzésére és biztosítására pedig csőszöket fogadtak fel. Jászberény szinte egy csapásra beindította a puszták intézményes felügyeletét, amikor 1746-ban az Alsópuszták vizsgálatáról rendelkezett: „A lajosi, mizsei és fél-benei puszták inspectiójának György napkor felállíttatott N. Koncsek János úr ... állított húsz aranyforint."''' Jászladány sem várt sokáig. 1751-ben ,.Cseh János benei csősznek megfogant" majd 1796-ból ismerjük egy másik csősz nevét, mivel a jegyzőkönyvben rögzítik, ., Gubicz István Benei csősznek beszegődik. """ A pusztákon uralkodó állapotok ellenőrzésére, valamint a csőszök és pásztorok munkájának felügyeletére a város „deputációs urakat" - főleg a városi tanácsban ülőket - volt kénytelen a pusztára küldeni. Az üzeneteket és a parancsokat sokszor a hadnagyokra, később külön erre a célra megbízott pusztázó hadnagyokra bízták. A pusztai hadnagyoknak igen nagy volt a felelősségük. Jászberény kilenc pontban foglalta össze kötelességüket: tolvajok és csavargók elfogása, a pásztorok ellenőrzése, idegen jószágok kimutatása, a terület vigyázása, határjelek vizsgálata, a kurtakocsmák (sátoros kocsmák) tiltása, de a csárdabérlők ellenőrzése is. Jászberény és Jászladány ugyanannak az intézménynek eltérő nevet adott: az előbbi pusztabírót, az utóbbi pedig pusztagazdát alkalmazott a puszták felügyeletére. A hadnagyok a kijelölt pusztabíró, vagy pusztagazda utasításait is követték, de bármilyen más speciális kérést is végrehajtottak."

4 Ez történt például, 1787-ben, amikor „Horváth Ferencz Benére kúttak tisztítására és a Füvek osztására deputáltatik; " 1793-ban „Horváth Ferencz és Varga Mihály Benére deputálva lévén referálnak; " 1794SZML Jászberény ir. Protocollum. 3. 1746. május 27. SZML A Jászladány Útmutatókönyv az 1736ik évtől kezdve 1803ik évig. Jászladány község iratai. 1. Lásd: Benedek - Kürti: Bene. Lajos és N4iz.se oklevelei, történeti dokumentumai. 142143.p. 53