Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 19. (Szolnok, 2004)

TANULMÁNYOK - Kürti László: A jászok pusztai állattartása a Felső-Kiskunságban a 18-19. században / 47. o.

a Jászberényben székelő inspectornak kellett befizetniük. Bene bérletével kapcsolatosan négy kecskeméti bérlő neve merül fel: Szívós Pál, Balassa Gergely, Cseh András, Szappanos Ferencz,

1 nekik Benéért 130 forintot kellett fizetniük." A kiskun puszták megtartása ennél jóval többe került Kecskemétnek, hiszen mások is érdekeltek voltak az áhított puszták megszerzésében. Ahogyan Reizner János írta: „Különösen Kecskemét terjeszkedett, mely nemcsak a körülötte levő pusztákat kezdte használni, hanem lassankint Bene puszta, Bugacz, Móricz-Gát, Szánk, Szent László, sőt Majsa és Csengéié pusztákat is kezdte élni, oly czímen, hogy e pusztákat mint a kunokéit a nádortól - a jászkunok főbírájától - használatra kibérelte" ... [s ezért a szegediek elvitték a nádornak bemutatni] a kun puszták használata iránt Mátyás királytól nyert szabadalmi leveleiket, úgy a város birtokviszonyait igazoló egyéb okmányaikat. "' Mindenesetre 1712. február 2-án a tanács Kovács György és Muraközi Sámuel nótáriust küldi Jászberénybe, hogy az udvari kamara tiszttartójától, „Reising úrtóP\ Benét. Pákát, Kerekegyházát, Jakabszállást, Matkót és Orgoványt béreljék ki. Elrendelik, hogy az árban egyezzenek meg, de „tovább ne ereszkedjenek 800 R. forintnál és magának pro discretione ígérjenek 200 Rforintot. " Ez egyszerűen azt jelentette, hogy a kecskemétiek jól tudták, hogy a 800 R. (Rajnai) forinton túl még az akkori kenőpénzt is meg kellett adni. Azonban már február 7-én értesülünk a Jászberényből megérkezett tanácsuraktól, hogy az említett inspektornak a 200 forint nem volt elegendő, mert az 1000 forintos áron felül még négy tehenet is kellett ajándékként adományozni. Ezért döntés született, hogy: „A város közönséges javaiból mennél hamarább szerezzék meg és az 200 frt. discretióval együtt /ki szedvén az puszták gazdáin/ többször említett Inspectornak külgyék meg. "

4 Az említett „Reising úr", nem volt más, mint báró Christoph Reissweg ab Ehrenfeld, a Német Lovagrend főinspektora. Bene pusztáért így 130 forint esett, amely bért aztán még jó pár évig fizették s valószínű, hogy mellé a zsebpénzt is rendszeresen megadták az óhajtott Lásd: IVÁNYOSI-SZAHO Tibor: A kecskeméti magisztrátus jegyzőkönyveinek töredékei 1591-1711. I. Kecskemét. 1996. 213. p. IVANYOSI-SZABO Tibor: A kecskeméti magisztrátus jegyzökönyveinek töredékei. II. 24.p. REIZNTR János: A régi Szeged. II. köt. A köbárány és a kun puszták pere. Szeged, 1887. 64. p. SZILÁDY Károly: Adatok Kecskemét város történetéhez. I. köt.. Jegyzőkönyv, 17081713. XV. 22. 1. BKMÖL. Kecskemét. 48