Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 19. (Szolnok, 2004)

ADATTÁR - Bagi Gábor: Források az úrbérrendezés és jobbágyfelszabadítás történetéhez Cibakházán / 303. o.

Hogy a legelőt az uradalom maga marháival nem használta, az igaz, de igaz az is, hogy a 3-ik és 4-ik számú haszonbéri kötéseknél fogva a község maga magát árendálta, valamint az úrbér behozatalakor, úgy azóta is, és így a földesuraság ha nem is használta maga a czibaki legelöt, de használtatta a maga árendásai által, következésképpen a legelő hasznáról soha nem mondott le. De nem használat esetében sem lehetne a földesurat a legelőből kizárni, mert a törvénynek világos szavai szerint sem az eddigi nem gyakorlat, sem a legelő szűke nem jöhet tekintetbe. Mindezekből világos, hogy a felperes nemzetségnek tellyes jogában áll a czibakházi legelőt szabályozni. - ugyan ezt tanúsítja az E. alatti ítélet és az F. alatti k. intézvény is. mellyek szerint hasonló körülmények közt ugyanezen felperes nemzetség, mint felperes kérésére Dunavetsén is a legelő elkülönözés nem csak megrendeltetett, de felsőbb helyen is jóváhagyatott, - s ez oknál fogva itt is a legelő-szabályozást megrendeltetni kéri ugyanazon felperes nemzetség, ítélet alá bocsájtván. - Alperes község most is előadja: hogy nemcsak azon határok vétetnek ki a legelő elkülönözése alól, mellyekben semmi belső vagy külső birtoka nincs az uraságnak, és legelő jogával eddig sem élt. - itt pedig külső nincs és legelő jogával sem élt, mit tagadni nem lehet, és így a vagy „szócskát'

1 disjunctive kell venni. Hogy a nem gyakorlat, és a legelő szűke miatt a földesurat a legelőtől elzárni nem lehet, az igaz, de csak ott, hol külső vagy belső birtoka vagyon, de itt az első hibázik, következésképpen igen is helye van a kizárásnak. Végre A Duna-vecsei eset semmit sem mond, mert amit Pál helyesel, azt Jakab kárhoztatja, - ítélet alá terjesztvén. 317