Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 19. (Szolnok, 2004)

ADATTÁR - Pozsonyi Zoltán: Az öröklődő normaszegés - Rendhagyó végrendeletek, birtokosztály levelek a túrkevei Vincze családban (1746-1831) / 281. o.

nagy megbecsülés, közszeretet övezte a településen, aki ezt meghálálva 1 806ban bekövetkezett haláláig, tisztességgel ellátta lelkészi teendőit. Marjai Albert gyermekei közül hárman is a református egyház keretein belül maradtak. Két fia lelkész lett. egyik lánya pedig prédikátorhoz ment feleségül. A Marjai testvérek birtokosztálya is eltért - szinte már szokásos módon - a jászkun törvényektől. A család földbirtoka döntően Vincze jószág volt, de az anyai öröklés és a vásárlás útján szerzett között éles választóvonalat húztak az örökösök. Az anyagi örökségből - jelezve annak származását - a lányok a fiúkkal egyenlően részesültek, a szerzett jószágból viszont csak jelképes nagyságot kaptak. A Vincze család történetében különleges hely illeti meg az 1831-ben végrendelkező Vincze Lajost. Vincze István elsőszülött fia 1764-ben Túrkeviben látta meg a napvilágot. Apja mindent megtett azért, hogy fia még nálánál is magasabbra emelkedjen a kerületi közéletben. Lajos először magántanuló volt Debrecenben, majd az ottani Református Kollégium padjait koptatta. Apja minden próbálkozása ellenére sem tudott a bécsi testőrségbe kerülni, de a katonai ambícióit megtartva a Pálffy Jánosról elnevezett gyalogezred zászlótartója lett. A családi hagyományokat követve nem kevi lányt, hanem a Győr vármegyei Bönyön birtokos Győry Zsófiát vette nőül, Házasságuk Vincze Lajos romantikus szerelmes levelei ellenére nem bizonyult harmonikusnak. A leszerelt katonatiszt feleségén kívül - levéltári források szerint - három hölggyel került szorosabb (testi, lelki?) kapcsolatba. Kél esetben nem csupán félrelépéssel, hanem apasággal is megvádolták. Minden alkalommal szerencsésen kivédte az őt ért támadásokat, bár nem hagyható figyelmen kívül, hogy ehhez apja nagykun kerületbeli kapcsolatrendszerét (Illésy János) is felhasználta. Ahogy az Szilágyi Sára egyik végrendeletéből kiderült, a családtagok közül is többen ellenszenvesnek találták indulatos, rafinált személyiségét. Vincze Lajos folyamatosan ki akart bújni nemesi származására való hivatkozással egyes, redempcióból fakadó közterhek alól. Amíg Győr vármegyében élhetett nemesi kiváltságaival, addig a Jászkim Kerületben azoknak vajmi kevés hasznát vette. Vincze Lajosnak - az eddig leltárt levéltári anyag alapján - nem volt személyes kötődése a jászkun nemesi mozgalomhoz. de azok egyéni törekvéseinek elérésében ösztönzően befolyásolhatták. A gyakran pénzügyi gondokkal küszködő „szoknyavadász" éles megkülönböztetést tett két fia között. Végrendeletében szokatlan módon a még gyermektelen kisebbik fiának, Ignácnak nem juttatott semmit a leányágtól visszaszerzett (1822) jószágból. A hosszú pereskedés elkerülése végett az atyafiak a hőnyihez hasonlóan a kevi jószágot is egyenlő arányban osztották meg egymás között. Az osztályt követően Ignác - már családos apaként - Kevibe települt, gazdálkodásba fogott, s apja negatív emlékezetét feledtetve a tanácsba is 285