Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 19. (Szolnok, 2004)
ADATTÁR - Pozsonyi Zoltán: Az öröklődő normaszegés - Rendhagyó végrendeletek, birtokosztály levelek a túrkevei Vincze családban (1746-1831) / 281. o.
Pál, akiről csak annyit tudunk, hogy a Heves és Külső-Szolnok vármegyei Átányon lett birtokos a 18. század első negyedében. A határozott, már-már kifejezetten erőszakos ősatya folyton összetűzésbe keveredett a taxás jobbágyok miatt a település főbirtokosának számító Hallerekkel. 1744-ben két jobbágyával áttelepült Átányból Igar-pusztára, amelynek egynegyedét évekkel azelőtt zálogba vette a Széky-Papszász családtól. Ehhez a családhoz vérségi kapcsolat is fűzte, hisz idősebb fia, Zsigmond Széky lányt vett nőül. Kisebbik fia, Márton sem választott rosszul: Túrkeve megülésében szerepet játszó, a 18. század első harmadában hétszer bírónak választott Kallós István, Erzsébet nevű leányát vezette oltárhoz az 1730-as évek közepén. Az ifjú pár rövid átányi tartózkodás után Túrkeviben telepedett le, ahol Vincze Márton apósától átvette vagyonösszeírások tanúsága szerint - az egyik legnagyobb családi gazdaság irányítását. Kallós vagyonosságának és vallásos érzékenységének legfőbb kifejezője volt az eklézsiának 1 744-ben öntetett, kilenc mázsás ércharang. A Jászkunság életében sorsfordító redempciókor Vincze Márton 528 forintot érő, 24 rovást kitevő földet váltott Túrkeviben, sőt a település számára kölcsönzött 1000 forinton túl még arra is volt anyagi ereje, hogy 10 rovás földet vásároljon. Kallós végrendeletében nem feledkezett meg Katalin lányától született, árván maradt unokáiról, de a vagyon meghatározó része a családban Kallós helyét átvevő Vincze Mártoné lett. Az. apósától örökölt társadalmi presztízsnek köszönhetően először tanácsos és egyházgazda lett, majd a megváltás utáni évtizedben háromszor ült a bírói székben. Vincze Márton apósától eltérően csökkentette a kegyes adományokat, inkább kamatra adott pénzt a kevi egyháznak. Gazdálkodásának középpontjában az árutermelő állattartás, ezen belül is a sőre hizlalás állt. Nem elégedett meg a göblyökből származó haszonnal, kocsmákat és halászó vizeket árendált. Az 1750-es, 60-as években Kenéz Mihály mögött többnyire a második legvagyonosabb redemptus gazdának számított. 1768-ban Vincze Márton végrendelet nélkül távozott el az élők sorából, aminek következtében a felesége vállára nehezedett a fiúkkal való osztozkodás terhe. 1772-ben próbált először osztályt tenni Kallós Erzsébet, de a fiai ellenállása miatt terve kudarcba fulladt. István és Pál határozottan tiltakozott a lányoknak földet juttató anyai szándék ellen. Két évvel később siker koronázta az özvegy elgondolását: a 34 rovásos föld fele övé lett, fele két fiáé. A halála előtt egy nappal tett testamentumában Kallós Erzsébet 17 rovásnyi földjét nem fiaira, hanem három lányára hagyta. Az özvegy végrendelete lezárt egy életpályát, s elindított egy évtizedeket átívelő, több generáció életét ellentétes előjelekkel befolyásoló persorozatot. Vincze Márton idősebb fia, István 1760-6l-ben kijutott a bécsi magyar nemesi testőrségbe. Néhány évvel hazajövetele után a kerületi politika színpadára lépett: törvényszéki esküdtként (sedrialis assessor) több mint húsz éven át állt a Nagykun Kerület szolgálatában. Nemes Zsuzsannától született hét gyermeke közül négy érte meg a felnőttkort. Öccse, Pál az 1770-es évek végén, a 80-as évek elején többször volt Túrkeve első embere, élete utolsó évtizedében 283
