Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 19. (Szolnok, 2004)

ADATTÁR - Benedek Gyula: Jász-Nagykun-Szolnok megyei oklevelek 1326-1525 / 203. o.

Egyébként magára vállalta Gáspár János, hogy a törvénykezés előtt a szóban forgó Szentkirályi Pált, az osztályostársát Margit úrnőt, a Demeter nevű fiukat, továbbá ugyanazok valamennyi örökösét és maradékit, a fent írt erdőcske békességes birtokjogában bármely pereskedő, törvényes megtámadó, vagy felperes ellenében megvédi, támogatja, valamint oltalmazza a saját fáradtságán és költségén; Amely dolognak örök emlékezetére és érvényessége céljából, a jelenlegi függőpecsétünkkel megerősített kiváltságlevelünket, a megnevezett Gáspár János vallomása alapján, kiadni rendeltük: Kiadatott a hitvalló Szent Ambrus püspök ünnepe utáni legközelebbi második napon [április 7-én], az Úrnak 1505-dik évében."' Az oklevél eredeti, helyenként foltos, de a folt alatti részek ..átolvashatok". Végig latin nyelvű. OL DL 57846 32. A budai káptalan bizonyságlevele arról, hogy Szentkirályi Gáspár eladta Szentkirály falubirtokban lévő javait Szentkirályi Pálnak 1506. október 24. ,,Mi a budai egyház káptalanja adjuk emlékezetül a jelenlegi [levéllel], hogy a nemes Szentkirályi Gáspár János személyesen elébünk állva, előterjesztést és önként vallomást tett ezen a módon; Miszerint ő a magában előre kialakított tökéletes és érett elhatározás alapján, a megnevezett Szentkirály falubirtokban [in dicta possessione Zenthkyral]

1 lévő egy bizonyos telkét, avagy az elhagyott ősi nemesi udvartelkét [Curiam Nobilitarem Aviticiam desertam]," a hasonlóképpen elhagyott öt jobbágytelekkel, továbbá a Szentkirály falubirtok igazi és ősi határain belül lévő Hosszú-ér erdő [Hozzywer silva], valamint az Alsó-rét [Alsoreth] nevezetű rétben, illetve kaszálóban lévő birtokrészei szabályos és egyenlő fele részeit, nemkülönben az ugyancsak Szolnok vármegyében lévő, ugyanazon telekhez tartozó teljes pusztának fele részét: Miután a legjobb tudomásunk szerint Külső-Szolnok törzsterületén nem volt Szentkirály nevű település, ezért csak a Kecskemét és Tiszakécske között félúton lévő Szentkirályra gondolunk. Amennyiben ez a feltétele/és valaha bizonyítást nyer. úgy Szentkirály KülsőSzolnok vármegye enklávéja volt. Az ősiség /aviticia/ a nemzetségen belüli öröklést biztosító szokásjog volt. majd 1351 és 1848 között törvény. Ennek értelmében az adott birtok fíágon öröklődött a nemzetség kihalásáig. Ha megszakadt a fiág vonala, úgy a birtok visszaszállt a Szent koronára, ill. a király adományozási hatáskörébe. 245