Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 19. (Szolnok, 2004)

TANULMÁNYOK - Fekete István: A szolnoki ősrepülőktől, a „Killián” Iskola megalakulásáig I. / 137. o.

Augusztus közepétől, a szövetségesek célpontjai között, új elemként jelent meg a katonai repülőterek rombolása. E feladat végrehajtásába fedélzeti fegyvereik tüzével bekapcsolódtak a bombázókat kísérő vadászrepülőgépek is. Augusztus 20-án Szolnokon, 120 gép nyolc hullámban támadta a vasútállomást, a szolnoki vasúti Tisza-hidat, és a katonai repülőteret. A támadás nagyságához képest viszonylag kevés volt az áldozat, az elhaltak többsége a város határában, illetve annak közvetlen környékén kapott halálos sérülést. Ennek oka egyrészt az volt, hogy a városból, akit csak munkája, szolgálati feladatai nem kötöttek ide, kiköltözött, továbbá a szövetségesek részéről elterjedt gyakorlat volt, hogy a bombázandó területek lakosságát előzőleg röplapon értesítették, és végezetül tény, hogy a magyar légvédelem is megedződött és kezdett felnőni a feladatokhoz. Ezen a napon sok bomba esett az állomásra, ott a rendezőpályaudvar kapta a legtöbbet, ennek során találat érte az állomás víztornyát. A bombázást követően azonnal megindultak a mentési munkálatok, ahol a tennivalókat Urbán Gáspár főispán és dr. Ats Ferenc alispán irányította. A riadó „lefújása" után Abonyból átautózott Szolnokra Bakay László belügyi államtitkár is. A húszadikai támadás során az amerikai bombázók, mintegy 8.000 darab kisméretű romboló és repeszbombát dobtak le a szolnoki katonai repülőtérre. A támadás következtében keletkezett károkról, az építés vezetője augusztus 23-án táviratban a következőket jelentette az 1. repülőhadosztály parancsnokságának: „ ... az épülő nőtlen tiszti épületről a bombatalálat kb. 50 négyzetméter cserepet vitt le, és megrongálta a lécezést. Az egyik 200 fős legénységi épületben egy bomba átütötte a II emelet fölötti födémet, megrongált kb. 200 négyzetméter cserepet, az ácsszerkezetet és azt a helyiséget, melyben robbant. "' Ez a kár ténylegesen nem tekinthető jelentősnek, de az amerikaiak célja nem annyira a repülőtér objektumainak pusztítása, hanem sokkal inkább annak működésképtelenné tétele volt. Ezt viszont úgy tűnik, hogy sikerült elérniük. Erről tanúskodik Tobak Tibor hadnagy (akkori vadászpilóta) elbeszélése. Az amerikai vadászokkal folytatott harcban a magyar pilótának elfogyott az üzemanyaga, ezért a szolnoki katonai repülőtéren akart tankolni. A leszállást viszont a felszálló-mezőben éktelenkedő sok bombatölcsér miatt nem tudta végrehajtani. Ezért a szandai repülőtéren landolt és amíg várt az üzemanyagra, a szolnokiak népes serege vette körül és szeretetük számtalan jelével halmozták el őt, amit az üzemanyagtöltés után egy-két „beköszönéssel" igyekezett „meghálálni" a pilóta. A „Jász-Nagykun-Szolnok megyei lapok" című újság 1944. augusztus 23-i számában arról számolt be, hogy az augusztus 20-i légitámadás alkalmával a légvédelmi tüzérség négy támadó gépet lelőtt, amiről bizonyíték csak kettőre van. Ezek közül az egyik Rákóczifalva, a másik Jászfényszaru határában zuhant BORÚS József: Szolnok a második világháború éveiben. 238. p. 190