Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 19. (Szolnok, 2004)

TANULMÁNYOK - Fekete István: A szolnoki ősrepülőktől, a „Killián” Iskola megalakulásáig I. / 137. o.

Az időjárás egyre romlott, a harccselekmények intenzitása pedig csökkent, ezért megkezdődött a repülőkötelékek hazatelepítése. Október 10-én az 1/3 század, valamint Gyenes százados csoportja áttelepült Dnyepropetrovszkba. Másnap leesett a hó. A szolnoki repülőcsoport minden bizonnyal 1941. október 20.-a körül települhetett haza. Október 21.-én Máramarosszigettől 20 kilométerre, a rossz időjárás következtében lezuhant Domby Kálmán főhadnagy a V 441 jelű Héjával, ő viszont a Gyenes csoporthoz tartozott. A kitelepült 7 db Héjából egyet lelőtt az ellenséges légvédelmi tüzérség, kettő a Kárpátok fölött zuhant le, egy pedig kényszerleszállás közben sérült meg. A csoport három ellenséges gépet lőtt le. Az elszenvedett veszteségek nagy valószínűséggel összefüggésben voltak, a pilóták műszerrepülő kiképzettségének hiányosságaival, illetve azzal, hogy ezek a gépek nem nagyon voltak alkalmasak müszerrepülésre. Mindezek ellenére a „Reggiane Re-2000 Falco I" repülőgépek kipróbálása, pozitív eredményt hozott, - legalábbis a róla készült jelentés szerint: „A típus hadialkalmazásra jól bevált. A hadműveletük során kipróbálták vele mind azt, ami egy vadászrepülőgép feladata lehet. A típus sebessége korszerű, igen jó a fordul ékonysága és az emelkedőképessége"' írták a szakemberek. A gond csak az volt ezzel a jelentéssel, hogy annak megállapításai az első benyomáson, kezdeti tapasztalatokon alapultak, valamint a kitelepült gépek csak részben voltak átalakítva hadi használatra (nem volt páncélzata, fedélzeti rádiója, gyengébb fegyverzete volt stb.). A későbbiek során a tények ennek a minősítésnek gyakran ellentmondtak, amelyek súlyos repülőeseményekhez vezettek. Csukás Kálmán és Horthy István is korábban kialakított kedvező véleményét, gyakorlati tapasztalatai alapján, kénytelen volt megváltoztatni. Az ún. „mértékadó szakmai körökbőr egyedül Szabó Mátyás századosnak voltak már a kezdetkor fenntartásai a Héjával. 1941. november 18-19.-re forduló éjjel, a -30 C fokos hidegben folyamatosan jártak a CR 42-es „Gladiátorok" motorjai. A „Kör Ászok" haza, Magyarországra készültek. Hajnali 4-kor a csillagok gyönyörűen ragyogtak, a hangulat vidám volt. Indulás előtt felsorakozott a század és csendes imával búcsúztak a két pilótatárstól „Hanzitól és Marcitól" (Pettendy hadnagytól és Szönyi zászlóstól). Az alegység útra kelt, és viszontagságos körülmények közepette november 26-án 16.00 óra körül Mátyásföldön az 1/3-as század utolsó gépe is leszállt, - ezzel a „Kör Ászok" hazatértek.

39 Uo.. Valamint: NAGYVÁRADI - M. SZABÓ - WINKLER: Fejezetek a magyar katonai repülés történetéből. 247. p. FEKETE István: Dongók szárnyalása. 157. p. TOMOR László: Harcok az orosz égen. 160. p. 162