Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 19. (Szolnok, 2004)
TANULMÁNYOK - Fekete István: A szolnoki ősrepülőktől, a „Killián” Iskola megalakulásáig I. / 137. o.
tárgyában. Ezt követte a Magyar Királyi Honvéd Légierő parancsnokának 1939. február 17,-i levele Szolnok polgármesteréhez, amelyben közölte, hogy a város környékén repülőteret kívánnak létesíteni, és ez ügyben 23-án tárgyalásra a városba érkeznek. Az értekezletet a polgármesteri hivatalban tartották meg. A légierő képviseletében megjelent két tiszt előadta, hogy a kincstár Szolnokon állandó repülőteret kíván létesíteni, amennyiben ehhez a feltételek megvannak. Kérnek: „200 katasztrális-hold (kh) területet 50 évre, díjtalan használatra; valamint 10 kh-t. örökáron épületek számára; építeni kell továbbá 3 méter széles makadám utat: villanyt és 20-25 kW-os transzformátort, primer kapcsolótáblát; és végül napi 50 köbméter hozamú, ivóvizet adó kutat". Válaszul a polgármester közölte: „a városnak ilyen célra saját területe nincs, hajlandó viszont 10 kh területet szerezni, utat építeni, villanyt stb. adni; de kút létesítésének kötelezettségét nem vállalhatja". Az ülésről készült jegyzőkönyvre hivatkozva vitéz Bánfalvy vezérkari ezredes, a légierő vezérkari főnöke 1939. május 5-én levelében már arról értesítette dr. Szabó Ferenc szolnoki polgármestert, hogy: „a repülőteret a szandai csárdától keletre, a szandai láposig terjedő és a törökszentmiklósi dülőútig húzódó terület mentén kívánja megépíteni, kérte továbbá a várostól a kút megépítésének felvállalását is". A levél eredményeként május 8-án Szolnok polgármesterénél újabb értekezlet volt, a légierő négy képviselőjének részvételéve!. Ez alkalommal már a város vállalta a kút megépítésének költségét, valamint a repülőtérhez vezető út elkészítését és karbantartását, továbbá a 10 kh földterület ellenértékének megfizetését is. 24 A repülőtér létesítésével rendszeresen foglalkozott, vitéz Váczy György kormánypárti képviselő lapja, a „Nemzeti Jövőnk" című szolnoki újság is. A lap már 1939. február 25-én. (két nappal a polgármesternél tartott értekezlet után) hírül adta, hogy „Szolnok repülőteret kap". Március elsején, az újságból megtudhatták az olvasók, hogy erre a célra „a város 70.000 pengőt ajánlott fel, és adna 10 kh-t is az épületek helyének, a kincstár pedig 200 holdat, ötven évre bérbe venne". Július 12-én már arról lehetett olvasni, hogy 10-én véglegesen megállapodtak a repülőtér ügyében: „a kincstár Cofferelli Károlynétól (sz. gróf Nemes Ilona) és gróf Nemes Alberttől (nyugalmazott nagykövet) 200 kh-t bérbe vett, a város, pedig 10 kh földet adományozott az építkezés céljára". Az újság szerint, „a modern szolnoki repülőtér építkezése még e hó végén megkezdődik", ami 2 millió pengős közmunkát is jelenteni fog. A lap, augusztus 23.-án, már arról írt, „hogy 19-én reggel mérnökök és szakértők megkezdték a felméréseket, és a következő héten megindulnak a földmunkák is". Úgy látszik, hogy a kincstár nem tartotta BORÚS József: Szolnok a második világháború éveiben. Szolnok város története. Szolnok, 1975.220. p. 152
