Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 19. (Szolnok, 2004)
TANULMÁNYOK - Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület gazdasági autonómiája. II. / 93. o.
napján 1000 Ft-ot ígért, de másnap már lecsökkentette az ajánlatot 500 forintra. Kisér kevesellte az ajánlatot és december 12-én a helyszínen licitációt tartott. Az árverésen hárman jelentek meg: a félegyházi Tajti László és Morvái János, valamint a szegedi Maksa Gáspár. A félegyháziak 600 forintot ígértek, majd az eredményt meg sem várva hazamentek. Este Maksa felemelte az ajánlatát 700 forintra, másnap reggel pedig még száz forinttal megtoldotta. így a pusztát a lakosok beleegyezésével három évre Maksa Gáspár nyerte el. Amikor a két szomszéd jászkun település megtudta, hogy elestek a bérlettől, panasszal fordultak a generális congregatióhoz. Félegyháza azonnal megajánlotta a 800 forintos bérleti összeget. Kisér védte a maga igazát, s veszélyesnek tartotta a meglévő egyezség megbontását. Féltek, elterjedhet, hogy jászkun pusztát idegen nem árendálhat, vagy ha kiárendálják is, "a Megyebeliek mindenkor kifogják belőle vetni: így a mi pusztánknak használtatása és az abból reménylett jövedelemnek meghatározása, egyedül tsak Félegyházától fog függeni, mellyet egy átalán nem akarunk". A huzavona eredménye mégis az lett, hogy március 6-án új licitációt tartottak Jászberényben. Itt Majsa 1021 Ft évi bérért három évre elnyerte a bérleti jogot. 86 A nagy távolság miatt nehezen kihasználható Pálospusztát, Kisér rendszeresen bérbe adta, s helyette közelebbit bérelt. 1766-ban, pl. Besenyszögöt, az említett 1793-as évben pedig Eszterházy herceg szászbereki pusztáját. A XVIII. század végétől pusztát csak akkor adtak idegen bérletbe, ha helyette használhatóbbat árendálhattak. A növekvő népesség miatt egyre több szántóra és legelőre lett volna szükség, ezért egyre többet fizetnek pusztabérletekért. 1821-ben Dorozsma közpénztára 2050 forint bevételtől esett el, mert a birtokosok kérték, hogy a Göbölyjárás nevezetű pusztarészt tovább ne adják ki a beneficiális kassza javára. A kérelmet 13 dorozsmai birtokos adta be a generális közgyűlésre. Kérték, hogy "mint önnön pénzünkön a többiekkel együtt váltott pusztánkat közönséges birtokunkban ezeknek utánna meghagyni s attól más privátus árendátorokat végleg elmellőzni" engedjék. A szokásos deputáció a helyszínen megállapította, hogy a gazdák igénye "fundamentumos" s ha a helység kiszabadul az adósságból, s ha lejár az árenda többet ne adják ki. 7 A földbérletekhez kapcsolódó jövedelmek másik csoportja a bérelt puszták szubárendájából beszedett pénz volt. A közpénztár valójában biztosítékul szolgált a bérlethez, amelynek legfőbb célja a lakosok szubárendához j uttatása volt. SZML. JK. kgy. ir. Fasc. 9. No. 719./1793. SZML. JK. kgy. ir. Fasc. 4. No. 1230/1821. 121
