Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 19. (Szolnok, 2004)

TANULMÁNYOK - Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület gazdasági autonómiája. II. / 93. o.

A malmok száma azonban tovább növekedett, s 1825-ben a félegyházi malmos gazdák már azt kérték, hogy tiltsa be a tanács a további malomépítést, kivált ha az két köre jár.

54 A kérést visszautasítják, hiszen 181 l-ben a nádor rendelkezése minden redemptusnak megadta a jogot, hogy malmot építsen, egyedül csak a határban a tanyák között volt tilos a malomépítés. A tiltást az őrletők állatai által okozható kár indokolta. Végül néhány hónap múlva annyi engedményt adtak, hogy bár az irredemptusok is építhettek szélmalmokat, közülük senki nem alakíthatta át a már meglévő malmát két kövesre, mert azzal sértené a redemptusokat. A malomhely négyszögöléért a tanács különböző árat kért. Karcagon 1812-ben 30 krajcárt fizettek egy négyszögölért váltócédulában,

55 Félegyházán ugyanekkor a redemptus a Karcagon elfogadott árban kaphatott malomfundust, az irredemptus viszont egy forintért négyszögölét. Egy malomfundus 11 x 9 öl nagyságú volt.

56 Később Félegyházán egészen az 1840-es évekig a redemptus molnár ingyenesen kapta a malomhelyet, s csak 1846-ban, amikor már 39 szél és 40 szárazmalom volt a városban, szüntették meg az ingyenes malomhely osztást. Ettől kezdve egy szélmalom helyért 50 ezüst forintot kellett fizetni. A malmokra a vámokon túl adót is vetettek, s a molnárok jelentős mennyiségű közmunkát teljesítettek. A közmunkát 1801-től Félegyházán évi 14 napban állapították meg. Korábban olyan panaszokról olvashatunk, hogy volt akitől évi 50 napot követeltek. A túlzott, s mint kiderült egyenlőtlen és törvénytelen közmunka követelések elleni panaszok hatására 1794-től külön tizedest neveztek ki, aki a molnárok közmunkájának egyenlő elosztására ügyelt.

57 Jászberényben malom inspektor és malombíró is volt, ám egyikük sem a közmunkát felügyelte, hanem a vízimalmok őrlését ellenőrizték. Berényben a vámot hetenként szedték és az inspektor a malombíróval közösen mérte meg. A vámgabona tárolása a város hombárjában történt, az elszámolásról külön vámkönyvet vezettek. BKML. Kf. lt. Prot. Pol. 14. p. 416; Uo. 440. SZML. Karcagit. Tan. jkv. 1812. 145. p. BKML. Kf. lt. Prot. II. p. 165/1812. BKML. Kf. It. Arc. 20. C. 2. F. 9. No 4./1794. SZIKSZA1 Mihály, 2001. SZML. Jászberény lt. Tan. jkv. 1816-18. 397. p. 109