Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 18. (Szolnok, 2003)

TANULMÁNYOK - Kürti László: Jászberény csárdái. Adatok a pusztai csárdák 18. századi történetéhez / 49. o.

bérelni. Abban a percben, ahogy a görög családok megkapták a városban a letelepedést, és kisebb vagyonra tettek szert, az asszimiláció kísérőjelenségeként rögtön más vállalkozásba kezdtek. A csárdák, s boltok bérleményeit leadták, tehát profilt váltottak. Az utánuk jövő zsidó kereskedők is hasonló folyamaton mentek keresztül, azzal a különbséggel, hogy nekik szükségszerű volt a váltás, hiszen a 19. század közepére, mikorra a csárda vezetést nagyszámban átvehették volna, a csárdák világa már leáldozóban volt. így ők egy-két évtized alatt a falusi-községi kiskereskedelem és ipar, majd a helyi értelmiség, hasznos tagjaivá váltak. Jó példa erre Diamand Mór esete, aki még, mint az „utolsó Földeáki boltos" volt ismert Lajosmizsén, de aki már a századfordulón igényes vendéglőt és kávéházat vezetett. 6. kép Községháza. Üduöjsisí üajos-IJissér-ő! I A Földeáki csárda, mint községháza, 1900 (Képeslap). 90