Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 18. (Szolnok, 2003)
TANULMÁNYOK - Kürti László: Jászberény csárdái. Adatok a pusztai csárdák 18. századi történetéhez / 49. o.
világosan kitűnik, hogy a csárdás nemcsak a csárda vezetésével és az utasok ellátásával foglalkozott. A pusztai csárdás idejének nagyrészét mezőgazdasággal töltötte. Sőt, ami egyre jobban nyilvánvalóvá válik az az, hogy a csárdás inkább foglalkozott a mezőgazdasággal és az állattartással, mint a csárda fenntartásával. A csárdák történeti kutatása világosan tükrözi azt is, hogy a csárdabérlet sokszor családi foglalkozás volt, ahol a csárdás és felesége és gyermekei, valamint szolgálói egyaránt a csárda fenntartását és a csárda körüli gazdálkodást folytatták, ami legtöbbször a kiszolgálás és a profittermelés kárára ment. A csárdás sokszor magát a csárda bérlőjét jelentette, aki foglalkoztatott kimondottan kocsmárost, vagy csapost, aki a csárdai italmérést és szolgálatot végezte és aki a hasznot megpróbálta minimalizálni a csárdatulajdonos várossal szemben. A csárdát Szabó István szerint a vásárok, és az állatkereskedés hozta létre és így alapfeladata a vásárosok és kereskedők ellátása volt. 88 Ezt a gondolatot használta fel Bellon Tibor is, aki kimondottan az állatkereskedést hangsúlyozta, illetve az állatok terelése közbeni legeltetést és pihenést: „Úgy is fogalmazhatnánk, hogy az alföldi városok szinte megegyezésszerűen segítették az állatok távolabbi piacokra történő felhajtását". 89 A kutatók nem említik azonban a csárdák további funkcióit. Mindenképpen ki kell emelni az utazás divatját, amely a Habsburg birodalom megszilárdulása után egyre jobban teret hódított. A másik fontos funkció, pláne a főutak melletti csárdák hasznosításában, hogy a csárdák a postautak forgalmának lebonyolítását is segítették. Mivel mind az utazás, mind pedig a postaforgalom központilag irányított volt, ezért a csárdák szerepe a központi hatalom és bürokrácia életében nem volt jelentéktelen. A lakatlan területeken a csárdák egyben az udvari kontroll kinyújtott kezei is voltak, mivel a csárdák sokszor a pusztabírók, hadnagyok és csőszök, valamint a megyei hivatalnokok pihenő és tartózkodási helyei is voltak. Továbbá ismerünk adatokat arra nézve, hogy a pusztai csárdás az ott tartózkodó katonák ellátását is kénytelen volt megoldani, az ott tanyázó katonák viselkedését eltűrni. Ebből törvényszerűen következik a kérdés: miért volt a csárdákkal és bérlőikkel folytonos probléma? A városok szempontjából a csárdák legfontosabb funkcióját csak a pénzszerzés jelentette, mivel a bérletekben igazi pénzforrást láttak és eleinte találtak. Ez az egyoldalúság vezetett viszont a városok és a bérlők közötti hierarchikus és ugyanakkor rossz viszonyhoz. Bonyolította kapcsolatukat a csárdák rossz üzleti politikája is, amely egyoldalú volt és - mai szóhasználattal élve - nem volt utasbarát. A SZABÓI., 1930. 76. p. BELLON T. 1973. 129. p. 85
