Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 18. (Szolnok, 2003)

ADATTÁR - PAPP IZABELLA: Jászságiak az 1848-49-es szabadságharcban. A Jászkerületi Honvédegylet naplója / 337. o.

Melléklet Kökény es si Szaniszló

43 honvéd ezredes és a Jász kerületi Honvédegylet tiszteletbeli tagjának levele Igen tisztelt Jász kerületi honvéd-egylet! Kedves bajtársak! Megindulva egy részt, más részt nagy örömmel volt szerencsém venni azon reám nézve igen becses és megtisztelő hív bajtársi ragaszkodásnak szíves kifejezését, amidőn is ti kedves bajtársak reám a távolból megemlékezni és hív szíveiteknek őszinte áradatát vélem tudatni kegyesek voltatok. Én tehát lekötelező és nagy köszönetemet fejezem ki néktek azon becses megtisztelésért, melynél fogva magamat büszkén a Jász kerületi honvédegylet tagjának mondhatom és vallhatom. És midőn szíves és a legbecsesebb tudósítástok nagy és páratlan örömmel tölte el szerény, de hív keblemet, lehetetlen, hogy ugyanakkor oly húrok accordjai meg ne pendüljenek lelkemben, melyeknek kedves és felejthetetlen emlékei engemet gyermek korom óta kis - de szép - hazátokhoz szorosan kötnek. Valóban bölcs elrendelése az Istenségnek, hogy amely embernek sok viszontagságokon, bún s szomorúságon kell keresztül mennie, mintegy kárpótlásul ezekért a kedves és elfelejthetetlen emlékekbe találja sokszor nyugpontját! így voltam én, és vagyok sokszor veletek és kedves kis hazátokrai visszaemlékezéssel! Ahol is életemet köztetek sok számtalan, legszívesebb és mindig előzékeny barátsággal s kiváló örömökkel fűszereztétek. Természetes tehát, hogy ezen emlékek elfelejthetetlenek és egyedüliek, úgy szinte legkedvesebbek reám nézve, mert ha még hozzá számítom, hogy éltem virágját s ennek örömeit köztetek élveztem, s nálatok értem meg a legdicsobb eseményeket, a mint mondám, fűszerezve mindezt a ti kedves és elfelejthetetlen barátságtok által: ugyan mondjátok meg, hol találhatna sokszor zaklatott lelkem szebb és kedvesebb nyugpontot mint nálatok? Kökényessi (Gaertner) Szaniszló honvéd ezredes (1817-1889.) Vagyontalan polgári családból származott, bölcsészakadémiát végzett. 1832-től hadfi. 1844-től főhadnagy a 12. huszárezredben. Jászberényi hadfogadó parancsnok. 1848 nyarán a Jász kerület nemzetőrségének szervezője, majd a jászkun önkéntes nemzetőr zászlóalj parancsnoka. 1849. januárjától a zászlóaljából alakuló 65. Honvédzászlóalj parancsnoka, később alezredes, egyben dandárnok a 3. hadtestben. Július 20-tól ezredes, egy gyalogos hadosztály parancsnoka a 3. hadtestben a világosi fegyverletételig. Aradon 18 évi várfogságra ítélik. 1856-ban amnesztiával szabadul. 1867/68-ban földbérlő, a somogyi honvéclegylet tagja, 1887-től a budapesti honvédmenház parancsnoka. BONA Gábor: Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban 1848-49. Bp. 1983. 211. p. 377