Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 18. (Szolnok, 2003)
ADATTÁR - Cseh Géza: A Jászkunság történetének forrásai a Német Lovagrend Központi Levéltárában / 313. o.
száma folytonosan gyarapodott, rendezésükre nem fordítottak gondot. Nem véletlen, hogy egy 1777-ből származó okmány szövegéből már arról értesülhetünk, hogy a nagy rendetlenség miatt képtelenség a keresett családfához szükséges adatokat megtalálni. A XIX. század elején a rend és a levéltár történetében jelentős változások következtek be. 1809-ben Napóleon a Rajnai Szövetség országaiban feloszlatta a Német Lovagrendet. Megszűnt a mergentheimi lovagrendi rezidencia és az itt lévő rendi főlevéltár a württembergi király birtokába jutott. Ekkor vált a bécsi rendház a Német Lovagrend központjává, és ezzel az osztrák rendtartomány levéltárának jelentősége is felértékelődött. 1830-3l-ben a nagymester és a württembergi király megegyezése értelmében az egykori rendi főlevéltár legfontosabb fondjait Bécsbe szállították, ám a terjedelmes iratanyagot évtizedekig ládákba csomagolva hagyták, ami lehetetlenné tette a keresést az iratokban. Végül az 1850-es évek elején a nagymester dr. Beda Dudik morva történészt megbízta az iratok rendezésével. Miután Dudik a feladatot elvállalta, 1852. október 4-én Brünnben keltezett levelében javasolta, hogy Bécsben hozzák létre a Német Lovagrend Központi Levéltárát, s a már ott őrzött anyagot egészítsék ki az Osztrák Császárság államaiban szétszóródott, lovagrendi vonatkozású oklevelek és iratok másolataival. A neves történész 1854 őszén kezdte meg az évekig tartó iratrendezést havi 100 forintért, és ezalatt folyamatosan szállították az anyagot a Német Lovagrend bécsi központjába. 1853-56 között a sziléziai Freudenthalból, a déltiroli Bozenből (Bolzano) és Sachsenhauesenből, Poroszországból (korábban ide menekítették a Frankfurt am Mainból az iratokat) érkezett nagyobb mennyiség. 1859-ben Stuttgartból az egykori mergentheimi főlevéltár teljes iratanyaga Bécsbe került. Koblenzből pedig vásárlás útján szereztek jelentősebb mennyiségű iratot. 1909-ben dél-tiroli, 1912-ben laibachi (ljubljanai) anyagot, majd 1913-14-ben a rend plébániáinak iratait vette át a DOZA. 1855-ig az iratokat a jelenlegi kápolna helyiségében őrizték, de ezután fokozatosan újabb és újabb helyiségeket szabadítottak fel a levéltár részére. 1928-ban a földszinti, nedves szobák helyett tíz száraz helyiséget biztosítottak az iratok elhelyezéséhez. Ez elsősorban dr. Vinzent Schindlernek, a levéltár akkori vezetőjének köszönhető, aki a Danzigban rendezett levéltáros konferencián jelentős visszhangot váltott ki nagy sikerű előadásával, melyben a lovagrendi iratok jelentőségére és az elhelyezés gondjaira hívta fel a figyelmet. 1938-ban az Anschluß után a nácik nem engedélyezték a Német Lovagrend működését és a rend központi levéltára a Haus-, Hof- und Staatsarchiv önálló részlegeként működött tovább. Az anyagot a háború alatt 318
