Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 18. (Szolnok, 2003)

ADATTÁR - Cseh Géza: A Jászkunság történetének forrásai a Német Lovagrend Központi Levéltárában / 313. o.

CSEH GÉZA A JÁSZKUNSÁG TÖRTÉNETÉNEK FORRÁSAI A NÉMET LOVAGREND KÖZPONTI LEVÉLTÁRÁBAN A kutatók előtt közismert, hogy a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltárban a Jászkun Kerület Nemesi Közgyűlésének viszonylag ép és teljes iratanyaga maradt fenn az 1745 és 1849 közötti időszakból. Az eredetileg Jászberényben, majd 1878-tól Szolnokon őrzött anyaghoz részletes személynév, tárgy- és helység névmutatók tartoznak. Ezért talán túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a redempciótól a világosi fegyverletételig terjedő korszak iratai könnyebben kutathatók, mint a megyei szervek 1876 után keletkezett fondjai. Országos viszonylatban is az egyik legegységesebb feudális kori iratanyagról van szó, melynek értékét külön emeli a Jászkunság kiváltságolt helyzete és sajátos társadalomszerkezete. A Hármas, Jász-, Nagykun és Kiskun Kerület múltjának feltárása mindig izgalmas kihívást jelentett a történészek számára, hiszen Magyarország jelenlegi területén ehhez hasonló, a nemesi vármegyéktől gyökeresen eltérő viszonyok csak a Hajdú Kerületben alakultak ki. Szakemberek és amatőr kutatók tucatjai foglalkoztak már és foglalkoznak jelenleg is ezzel a témával. Döntő többségük azonban az 1745-ös redempciótól a világosi fegyverletételig tartó bő száz esztendő történetét kutatja. A Bach-korszak és a provizóriumi időszak kiesése indokolt, mivel ez az iratanyag rendkívül hiányosan, úgyszólván szórványosan maradt meg, ami alaposabb kutatásokat nem tesz lehetővé. A kiegyezés után sajnos maguk az újra hatalmi-közigazgatási pozíciókhoz jutott, nemzeti érzésű tisztviselők indulatoktól fűtve pusztították, vagy kellő megfontolás nélkül selejtezték az iratokat, legkevésbé sem gondolva az utókorra és a tudományos szempontokra. Ám ugyancsak gyér az érdeklődés a török kiűzése és a redempció között eltelt fél évszázad eseményei iránt is, s ez csak részben indokolható a források értelmezéséhez szükséges latin és német nyelvtudás hiányával. A kutatásokat legalább ennyire gátolja az iratanyag csekély mennyisége. Ennek oka nem annyira az iratpusztulásnak, mint inkább a Jászkunság önállósága elvesztésének és hűbérbirtokká válásának tulajdonítható. A legfontosabb 313