Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 18. (Szolnok, 2003)
TANULMÁNYOK - Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület gazdasági autonómiája / 9. o.
direkt földadót nem vetettek ki. Az 1832-es szabályozás bizonyítja, hogy a földbirtok nagysága a házadóban jelent meg. A házak osztályozása Kisújszálláson 1756-ban, Félegyházán 1761-ben bukkant fel az adókivetésben. Az osztályozás alapja pedig nem a ház, vagy esetleg a porta mérete, minősége, értéke volt, hanem a tulajdonos földbirtokának nagysága. Az 1832-es új szabályozásban "kinek kinek valóságos földbirtoka az ugarok kihúzása nélkül" 60 holdon felüli, annak háza I. osztályú, a 40-60 hold föld tulajdonosáé másodosztályú, a többi a földetlen mesterek házával együtt harmadosztályú lett. A földbirtokra helyezett teher 1770 előtt a házadóba épült be, 1770 után súlyosbodott a direkt kivetés által. 1835-ben a követek ismét utasításba kapták, hogy enyhíteni igyekezzenek az állami adóztatás terheit, s érjék el, "hogy a Megyebéli Lakosoknak személlyei, belső Epületei, Jószágai és efféle ingó javai adózás, és így porták classisa tárgyábul fel ne vétessenek". 29 Az utasítás eredménytelen maradt. Az 1845/46. évi adókivetésben Félegyházán 954 polgárra, azaz redemptusra vetettek fejadót. :,ü A redemptusok személyének adómentessége tehát nem fogadható el, adózásuk soha nem azonos a nemesekével. Bár a kerületbeli nemesek számos közterhet kényszerültek viselni, személyi adómentességük töretlenül megmaradt. Az általános közfelháborodás és következetes fellépés hatására a tisztségviselők adómentességét a nádor 1845-ben eltörölte, egyidejűen fizetésüket megemelte. Adójellegű rendszeres terhek Az állami adón és a megváltás terhein túl a települések más adójellegű kötelezettséget is kiróttak lakosaikra, bár kétségtelenül a legnagyobb terhet a hadiadó jelentette. A hadiadóhoz sorolt privilegialis kötelezettség volt a nádor évi 12.600 ft tiszteletdíjának fizetésén túl, a nemesi felkelés költségeinek fedezésére hivatott insurrectionális adó. Ezt nem fizették be az államnak, hanem a Jászkun Kerület egyesített insurrectionális pénztára kezelte. Ebből fedezték a katonaállítási kötelezettséghez kapcsolódó, katonai felszerelések költségét. Kivetése a redemptusokra a redempciós forintok után történt. A rendszeres fizetés 1769-től bizonyítható. Egy redempciós forint után egy dénárt, vagy "egy pénzt" fizettek. BAGI Gábor, 1991. 111. lap, JK. Kgy. jkv. 1835. nov. 16. 2091. sz. BKMLKf. It. L. 11. Caps. 3. Fase. 9. No 51/1846. 21
