Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 18. (Szolnok, 2003)

TANULMÁNYOK - Józsáné Nagy Adrienn: Szolnok közművelődésének története az 1920-as évek második felében / 125. o.

a belügyminiszter által elfogadottat adtak be. Így akarták biztosítani, hogy valóban el fogják ismerni őket, s megkezdhetik működésüket.

81 A körök legfontosabb jövedelemforrásai a tagdíjak voltak. Ennek összege függött az alapítók és a tagok társadalmi helyzetétől, ezáltal vagyonától és attól, hogy az adott egyesület mire akarta költeni azt. Általában könyvtáralapításra, vagy fejlesztésre, újságok, folyóiratok megrendelésére, az 1920-as évek második felében pedig különböző híradástechnikai eszköz beszerzésére, mint például rádióra, diavetítőre, esetleg filmleadó készülékre szánták a pénzt. Voltak olyan egyletek is, melyek műkedvelő előadásokat rendeztek, s annak bevételét valamilyen jótékony célra használták fel. A társadalom egyes rétegei külön-külön próbáltak meg szórakozni, művelődni, így hoztak létre kaszinókat, olvasóköröket, dalköröket, gazdaköröket, önképzőköröket. Az első világháború után az 1920-as évek elején indult meg újra tömegesen az egyesületi élet. Ez a fellendülés az Alföldön volt a legnagyobb, itt alakult újjá, és született meg a legtöbb egylet. Mint ahogy már utaltunk rá, Szolnokon 150, míg Jász-NagykunSzolnok vármegyében községenként 2-3 ilyen civil szervezet létezett. Főleg közművelődési céllal jöttek létre, azonban ebben az irányban csak néhány ért el eredményeket. Az Iskolánkívüli Népművelési Bizottság 1923. évi felállítása után célzatosan bevonták ezeket az egyesületeket a bizottság munkájába. Feladatuk volt, hogy folytassanak tényleges közművelő tevékenységet.

82 A különböző egyesületekben a népművelés hasonlóan ment: előadásokat szerveztek helyi és más városból meghívott szakértő előadókkal, vagy műkedvelő estet rendeztek, melyen a kör tagjai különböző műsorszámokat (színdarabot, ének- zeneszámot, szavalatot, táncot) adtak elő, közben a közönség meghallgathatott egy témájában odaillő népszerű tudományos, illetve ismeretterjesztő előadást. Az est általában táncmulatsággal ért véget. A rendezvények lehettek ingyenesek, de volt, hogy belépőt kellett fizetni. Ez attól függött, hogy valamilyen neves előadót hívtak meg, akinek tiszteletdíjat kellett fizetni, ezért volt belépődíj. így volt pl. a MÁV Millenniumi Önképző Kör 1926. február 4-én tartott közérdekű előadásán, melyen Fischer Mór MÁV főfelügyelő szólalt fel.

83 Azonban ez Uo. 17. p. Uo. 13-14. p. Szolnok és Vidéke, 1926. január 28. 142