Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 18. (Szolnok, 2003)

TANULMÁNYOK - Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület gazdasági autonómiája / 9. o.

szolgálta. Mindehhez járult a katonatartás és elszállásolás (salgamum), valamint a fuvarozások: a forspont és a vectura. A hadiadó összegét az országgyűlés ajánlotta meg. A megyék és más adózó kerületek között az adóporták számát 1724-től a nádor és a helytartótanács osztotta fel. A portaszám a megye adókulcsa volt. Miután az adót a jobbágyok összes jövedelme után vetették ki, a gyakorlatban nem portákban hanem dicákban számoltak. A megyei közgyűlés minden adótárgyról megállapította mennyi tesz belőle egy dicát. A dica számával elosztották a megye adóját, s így megkapták, hogy egy dica hány forintot ér.

7 A vármegyei adókivetéshez hasonlatos, de azzal nem teljesen azonos volt a Jászkun Kerület adókivetési gyakorlata. 1745-ben a nádori adóporták száma 78, 1802-ben 100, 1830-tól 125 volt. Meg kell jegyezni, hogy az adóporták számának növelése nem egyenlő a Jászkun Kerületre jutó hadiadó összegének arányos növekedésével. Amikor 1830-ban a nádori portákat százról 125-re emelte a nádor, az forintális növekedést egyáltalán nem jelentett, mivel akkor éppen csökkent az egész ország részéről az országgyűlés által megajánlott hadiadó. így a 125 adóportára ugyanakkora adóösszeg jutott, mint 1830 előtt a száz portára.

8 A Jászkun Kerületben 1790 előtt nem teljesen egyforma az egyes települések adókivetési gyakorlata. A teljes egységesítést, a szokások és törvények alapján 1794-ben tűzték napirendre.

9 A törekvésből arra következtethetünk, hogy az 1770-ben kiadott, a vármegyék, a szabad királyi városok és a külön kerületek adózásáról szóló helytartótanácsi rendelet követelményeinek megvalósítása hosszan elhúzódott. A redempció után a jászkun települések önkormányzati joga lett, hogy a településre jutó porta — illetve tovább bontva dica — számhoz tartozó összeget felossza az egyes adófizetők között. Az 1740-50-es években még előfordult, hogy népgyűlésben, vagy úgynevezett nagyobb gyűlésben döntöttek az adókivetés részleteiről. A kivetés alapja a vagyon volt. Az adó alá eső tárgyak köre az idők során változott. VARGA János, 1952. 49-76.1. BAGI Gábor, 1991. BKML. Kf. lt. L 27. CslO. Sz 56/1794. 12