Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 18. (Szolnok, 2003)

TANULMÁNYOK - Szikszai Mihály: Adatok Jász-Nagykun-Szolnok megye géperejű hajózásának történetéhez / 95. o.

kirakóhelye. Ezután következett a MAHART Személyhajó és kikötő állomás, amely azonban 1968 óta nem működött. A Vízügyi Igazgatóságnak is ezen a szakaszon található a terméskő ki- és berakóhelye. A vasúton érkező terméskövet itt rakták a hajókra, illetve a hajón érkező terméskövet tárolták itt hosszabb időre. A következő kikötőhely a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat raktára, a rakodó berendezést azonban gyakorlatilag 1948 óta nem használták. A jobb parton található még a Cukorgyárnál a kikötő, amelyet 1967-ben szüntettek meg. A vízi út fejlesztése során elsősorban azokra a szolnoki iparvállalatokra számítottak, amelyek nagymennyiségű ömlesztett nyersanyagot igényeltek. Az elsők között említették a Tiszamenti Vegyiműveket (TVM). A gyár évente 420 ezer tonna nyersanyagot dolgozott fel, melynek túlnyomó többségét a volt Szovjetunióból szerezte be. A termelt műtrágyából évente 150 ezer tonna szállítható vízi úton az elosztóhelyekre. A Beton és Vasbetonipari Művek Szolnoki Gyáregysége nagy mennyiségben használt fel homokos kavicsot és cementet. Az ömlesztett áru szállítására a MAHART megfelelő uszályokkal rendelkezett. A kikötőt a vállalat telephelye mellé tervezték. A Fűrész- és Hordóipari Vállalat az 1912 és 1945 évek között átlag 40 ezer m

3 fát dolgozott fel, ebből mintegy 15 ezer m

3 úsztatva jutott le a Tiszán. Később átálltak a vasúti fuvarozásra, de ismét felvetődött a feldolgozásra kerülő fa vízi úton történő szállítása. Külön említést érdemel a Szolnoki Cukorgyár. A gyár saját kikötővel rendelkezett, ezt azonban 1967 óta nem használták, a következő időben teljesen átálltak a vasúti és közúti nyersanyagszállításra. A vízi rakodón az 1927-1940 közötti időszakban évente átlag 11 ezer tonna cukorrépát rakodtak ki, a teljes cukorrépa mennyiség 10 %-a vízen érkezett. A meglévő kikötő felújítását tervezték, így ismét alkalmas lehet a cukorrépa fogadására. A tárházba nagyrészt a Tisza-menti községekből (Kőtelek, Tiszasüly, Nagykörű) érkezett ömlesztett áru (kukorica, búza, árpa) ezeknek vízi úton szállítása is tervbe került, de szükségessé vált a rakodó berendezés felújítása.

34 Az elképzelések azonban nem valósultak meg. A rendszerváltáskor a megyeszékhely nagy ipari üzemei egymás után mentek tönkre .A csongrádi vízlépcső építését leállították, így megoldatlan maradt a Szolnok-csongrádi A közlekedés fejlesztése, a víziutak kihasználása. Szerk.: Csikasz Sándor. Szolnok. 1975. SZML. Helytörténeti Adattár 328. 115