Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 17. (Szolnok, 2002)

ADATTÁR - Győri János: A Jászkiséri ipartestület története / 355. o.

GYŐRI JÁNOS A JÁSZKISÉRI IPARTESTÜLET TÖRTÉNETE Jászkisér Jászberény után a Jászság legnagyobb területű községe. Ennek oka, hogy az 1241-ben a tatárok által elpusztított Kürt falu lakói, valamint az 1536-ban a törökök által feldúlt Rassangháza lakossága a mocsaras Kysir községbe menekült, mert erre a területre sem a tatárok, sem a törökök nem merészeltek bemenni. Ezen események következtében lett Jász-Kis-Ér Jászberény után a Jászság második legnagyobb területű települése. Jász-Kis-Ér lakossága e nagy területű településen elsősorban állattenyésztéssel és földműveléssel foglalkozott, de már az 1747. évi községi iratokban találhatók különféle - elsősorban a mezőgazdaságot segítő - foglalkozások művelői: kovács, szabó, szűrszabó, kerékgyártó, csizmadia, szíjgyártó valamint lakatos mesterséget végző lakos. Az is meg volt határozva, hogy l-l munkáért hány forintot kérhettek a mesterek. Köztudott, hogy az önkényuralom szakaszát hazánkban az 1867-es kiegyezés zárta le. Ezután kezdődött el az ipar és a mezőgazdaság gyorsabb fejlődése, aminek természetes következménye lett a kulturális élet fejlődése is. Az 1868. évben megtörtént a népiskolai törvény beiktatása: "A 6 osztály elvégzése kötelező a gyermekek számára" Ezek az események Jászkisérre is pezsdítően hatottak. Közismert, hogy Jászkisér őslakói kunok, akik 1600-ban "Önakaratukból és egyetemlegesen áttértek a református vallásra". Ennek következtében a haladás és a kultúra képviselői voltak mindig. A református egyház 1693-as jegyzőkönyve ezt a következőkkel bizonyítja: "Isten kegyelméből megválasztottuk a harmadik, csak tanítással foglalkozó tanítót!" Természetesen magyar nyelven oktattak, míg hazánk hivatalos nyelve 1844-ig latin nyelv volt! így természetes az is, hogy Jászkiséren, mint a Jászság leghaladóbb községében korán kialakultak az egyesületek, olvasókörök. Először itt is - mint az egész országban - a mesterek céhekbe tömörültek érdekeik védelmében. A Csete Balázs Honismereti Szakkör munkásai nemcsak a céhek tárgyi emlékeinek összegyűjtésében jeleskedtek, hanem az írott anyagok gyűjtésében is. Az Üveges család ajándékaként birtokunkba került az 1876-ban Jász-Kis-Éren november 28-án megfogalmazott 355