Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 17. (Szolnok, 2002)

ADATTÁR - Cseh Géza: A Nagykunság leírása az 1699. évi Pentz-féle összeírásban / 195. o.

férfilakosság már hazatért, ugyanis a családfők és az idősebb férfiak a szükséges adatok bevallásához nélkülözhetetlenek voltak.

3 Az 587 oldalas, német nyelvű, az adónemeket részben latinul közlő összeírás a korszak demográfia és gazdaságtörténetének legfontosabb adatbázisa. Feltünteti a lakosok nevét, származásuk helyét, gyermekeik számát, állataik, és terményeik mennyiségét, s szöveges leírásokat tartalmaz mind a lakott, mind az elpusztult helységekről. Ezekben a leírásokban rögzítették a települések és puszták földrajzi elhelyezkedését, népességének számát, vallását, egyházi épületeit, malmait, földjeik minőségét, vizeit, s ismertették a lakosság által teljesített adózást és .egyéb szolgáltatásokat. Nemcsak a XVII. század végi állapotokat mutatták be, hanem, amennyiben maradtak fenn feljegyzések, az egri vár 1577-79-ben készült összeírásának népességszámra és adózásra vonatkozó adatait is közölték. Eger eleste előtt a vár ellátását, jövedelme begyűjtésének feladatát a tiszttartók (officiálisok) végezték, akik kint éltek a falvakban. A Jászkunság lakói a hódoltság idején kettős terhet viseltek, ugyanis a töröknek is adóztak. A meglehetősen bonyolult kettős adózási rendszert Botka János 1987-ben a Szolnok Megyei Levéltár évkönyvében részletesen ismertette, s elemző tanulmányának segítségével a most közölt adatsorokban bárki könnyen eligazodhat. A Pentz-féle összeírás a hódoltság alatti elnéptelenedésről nagyon sok értékes információt szolgáltat. A pusztulás a délebbre eső Kiskunságban volt a legteljesebb, ám a XVII. század végén már a Nagykunságban is csupán Karcagot és Kunmadarast vehették számba, mint lakott települést. Ezzel szemben a Jászságban a jelenleg is fennálló községek közül csak Jászágó és Jászboldogháza volt lakatlan. A Nagykunság jelentős részét már 1552-ben, néhány nappal Szolnok ostroma előtt feldúlták a törökök, amikor Temesvár és Lippa bevétele után végigvonultak a Tiszántúlon. Verancsics Antal a Temesvár eleste után történtekről az alábbiakat írja: „Az Amhat pasa onnan felindula, Lippát pusztán találá, nipet béli szállita, az Maros mellett az várakat mind pusztán talála, kiben az terekek beszállának, Váradiglan passa az rabló tereket kibocsátá, közel a Debrecenhöz az égisz Kunságot mind felrablatá. Többet XXXV ezer embernél elrablának. A Tisza mellett az passa mind felmene, Szolnok alá szállá. "

4 Uo. 27. 1504 - 1566. Memoria Rerum. A Magyarországon legutóbbi László király fiának legutóbbi Lajos királynak születése óta esett dolgok emlékezete. Szerk.: Bessenyei József. Magyar Helikon, 1981. 100. p. 196