Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 17. (Szolnok, 2002)

TANULMÁNYOK - Tolnay Gábor: Néhány kataszteri fogalom agrártörténeti vonatkozása / 83. o.

birtokmininium vagy parcellaminimum: Az a legkisebb földbirtoknagyság, amely alatt a föld sem adás-vétel, sem öröklés útján tovább nem osztható. Ezt kötelezően 1871-ig alkalmazták, az akkori legkisebb terület nagysága az úrbéri telek negyedrésze volt, azaz 44 - 1400 négyszögöl volt. M Az ezt követő évek jogszabályai 1 kat. hold területben szabályozták a birtokminimumot. Ebből következőleg a két kat. holdnál kisebb parcellát tovább nem lehetett osztani. E tekintetben azonban az országban nem alakult ki egységes gyakorlat. 65 „dűlős" tagosítás: Az úrbérrendezés során kialakult forma, amely során azt a gyakorlatot folytatták, hogy csak egy-egy dűlőn belül vonták össze egy tagba a birtokosoknak abban a dűlőben fekvő földjét, tehát - elméletileg - minden gazda a határ mindegyik dűlőjében rendelkezhetett földdel. „Dűlős" tagosításról beszélünk akkor is, amikor az úrbéri birtokrendezések során az új helyre áthelyezett úrbéres földeket a volt jobbágyok nem egy tagban jelölték ki, hanem több úrbéres dűlőből - esetleg mindegyikből - kaptak egy-egy arányos részt. w „egytagos" tagosítás: Az úrbérrendezés során kialakult forma. Azt jelentette, hogy a szántóföldek egy tagba kerültek összevonásra. Ezzel együtt megszűnt a nyomáskényszer, áttérhettek a szabadabb gazdálkodásra, megszűnt az ugar és a tarló közös legeltetése.

67 BOGDÁN István: Magyarországi hossz- és földmértékek 1601-1874. Bp., 1990. 588. p. a./ FEHRENTEIL-GRUPPENBERGER László: Magyarország tagosítási szükséglete. Bp., 1942., b./ FUTAKY Zoltán: A birtokrendezés közgazdasági feladatai és következményei. A Magyar Mérnök és Építész Egylet kiadásában megjelenő „Értekezések, beszámolók a Műszaki és a Gazdaságtudományok köréből, című dolgozatok alapján. SIMONFFY 1972. 229. p. Uo. 226-227. p. 103