Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 17. (Szolnok, 2002)

TANULMÁNYOK - Szikszai Mihály: Adatok a Jász-Nagykun-Szolnok megyei vízi- és hajómalmok történetéhez. / 9. o.

SZIKSZAI MIHÁLY ADATOK A JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK MEGYEI VÍZI-ÉS HAJÓMALMOK TÖRTÉNETÉHEZ A magvak megőrlése régi problémája az emberiségnek. Eleinte a kézi erő volt az egyetlen lehetőség a lisztté alakításra. A termelés növekedése hatékonyabb feldolgozást igényelt. A kézi őrlőkövet a szárazmalom váltotta fel, melyet emberek vagy állatok hajtottak. Az idők múlásával a vizet is hasznosították. A fejlődés újabb állomását a szél, a gőz, az elektromosság energiájának hasznosítása jelentette. A malmok valaha fontos szerepet töltöttek be az emberek mindennapi életében. A malmokat a magyar ember szent és kiváltságos helynek tartotta. Sokáig olyan menedéknek tekintették őket, ahol még a bűnözők is oltalmat kereshettek. A malom épületében lopni, káromkodni, szeszes italt tartani, duhajkodni súlyos vétségnek számított. Az egyház és a világi hatóságok gondosan ügyeltek a malmok társadalmi szerepére. A kenyér és az istenség fogalma összefonódott a régi erkölcsi felfogásban. Különös tisztelettel fordultak a malmok mint a kenyér-liszt előállításának helye felé. Az egykori malmok helyének rekonstruálásához a régi utca-, és helynevek adnak támpontot.' Vízimalmok A vízimalmok a víz helyzeti-és mozgásenergiáját hasznosították. Két változatuk ismert hazánkban: - Hajómalom: Nagy folyókon, a parthoz rögzített hajótestben őröltek. A vízikereket a folyó áramló vize hajtotta. Kisebb teljesítményűek voltak, mint az állandó épülettel rendelkező malmok, de képesek voltak a helyváltoztatásra is. Oda úsztatták őket, ahol munka akadt. A Dunán és a Tiszán működtek legnagyobb számban. TAKÁTS Sándor: A magyar malom. Századok. 1907. 143-236. p. 9